Mi, pergető horgászok valahol a lelkünk mélyén gyűjtők is vagyunk, de
ha barátnőket vagy feleségeket kérdeztek ugyanerről a jelenségről, akkor lehet,
hogy inkább a „nagy gyerek” jelzőt fogják rátok aggatni, amin talán nem is kell
meglepődni és megsértődni sem. Itt jegyezném meg halkan, hogy valahol még
igazuk is van a témát illetőleg. Felnőtt fejjel, megszállottan keressük a
fogósabbnál- fogósabb csalikat, amivel becsaphatjuk imádott ragadozóinkat, és
ha rátalálunk néhány különlegesebb darabra, az „cukor” a szemnek és a léleknek
egyaránt. Persze külső szemlélőnek ez nem más, mint gyűjtése a fölösleges,
gyermeteg játékszerek sokaságának. Sokszor több száz vagy estlegesen több ezer
halfogásra alkalmas kütyüt is képesek vagyunk felhalmozni az évek során mi,
pergetők. Én személy szerint a tilalmi idők alatt vagyok a legaktívabb,
ilyenkor szoktam legtöbbször portyára indulni. Keresgélni a neten vagy
valamelyik horgászboltban. Egyfajta pozitív élményt ad, ami a horgászathoz
köthető és az ínséges időkben ez is ad némi kielégülést számunkra. Amikor
találok egy szimpatikus tetszetős darabot, azonnal el tudom képzelni, hogy
miként és milyen szituációban lenne ez a wobbler, vagy gumi igazán tökéletes. Mondanom
sem kell, ezután szinte gondolkodás nélkül kerül a kosárba, majd azzal a
lendülettel otthon valamelyik tároló doboz mélyére a többi csecsebecse közé.
Aztán kérdéses, hogy egy ilyen új szerzemény megkapja-e az esélyt arra,
hogy valaha bizonyítson éles helyzetben - ha igen az is sokáig tisztázatlan,
hogy tartósan bekerülhet-e, vagy megmaradhat-e abban a szűkített szortimentben,
amit mindig magunkkal cipelünk, ha horgászni indulunk. Más szóval beköltözhet
vagy sem abba a dobozkába, amibe a sokszor bizonyított elit csalik laknak. Azok
a motyók közé, amik már legendák számunkra, amikkel sok nagy közös csatán és
számtalan bomba pecán vagyunk túl együtt!
Megmondom őszintén, hogy nálam nagyon nehéz a „magasan pozícionált”
ékszerek közé bekerülni.
Az évek folyamán annyi „halhatatlanom” gyűlt már össze, hogy a
favoritok közül is sok már nem jöhet velem, mert az egész napos pecáknál így is
a hátam szakad le az erősen szűkített kínálat cipelésétől is.
Lelkileg kötődöm a kedvenceimhez, amivel azt hiszem, nem vagyok egyedül a horgásztársadalomban, így nehéz otthon hagyni bármelyik számomra kedves imitációt.
Nehéz bejutni a körbe, de nem lehetetlen…
Konkrét példaként levezetem, mennyi mindenen múlik egy csali sorsa, hogy örökös foglalkoztatottságot kap-e, vagy végérvényesen megy a süllyesztőbe a tucatcsalik közé…
Figyelem, sikertörténet lesz! J
Westin ZanderTeez az új üdvöském…
A szokásos módon, március végén már vágtam a centit, hogy végre
szabaduljon a csuka. A hosszúra nyúló tilalmi idő alatt azonban most sem
tétlenkedtem, igyekeztem serényen pótolni a korábban elesett darabokat, és
természetesen néhány újdonságot is beszereztem, amíg szaporodtak a krokik.
Így került a látómezőmbe a Westin ZanderTeez 12 cm gumija.
Mint a nevében is benne van ez egy realisztikus süllő formájú csali.
Élénk, de szűk mozgású gumi, amit kifejezetten nagyhalas horgászatokhoz
fejlesztettek ki.
Egyenletesen húzva a hasi oldalát villantja, így kínálja fel magát a
csukáknak, süllőknek és harcsáknak is.
A 12 cm-es mérethez egy 21g-os súly párosul, de nagyobb méretben is
kapható és az is rendkívül fogós.
Akkor lássuk a menetet, bolttól a partig…
Az első fázis a meglátni és megszeretni… Ezen hamar túlestünk. J
A második etap felismerni a lehetőséget benne és elhinni, hogy nekem
erre a plasztikra van szükségem ahhoz, hogy sikeres legyek a csukázások
alkalmával. Szerencsére jó a fantáziám, szóval ez is pipa… J
A harmadik, hogy pénzt is áldozzak a hobbimra… már csippan is a kártya.
J
Nahh és akkor eddig volt könnyű egy új csali élete…J
Vészesen közeleg az április, ezért már rendezgetem az első csukázás
kellékeit.
Variálok, ki-be pakolom a cuccokat.
Az első kör túl sok… szűkíteni kell.
Azután is sok, dehát bármire is szükség lehet a nap folyamán, szóval
ismét dilemma, mi maradjon még itthon.
Mikor már úgy gondoltam, hogy megvagyok, tűrhető a mennyiség, mégis
mindenre fel vagyok készülve, akkor jöttem rá, hogy frissen beszerzett áruból
nincs is nálam.
Elővettem hát azt a kupacot is, és abból szemezgettem pár finomságot.
Végül „hősünk” is kapott helyet az utazó keretbe…
Az áprilisi csukázás olyan, mint maga a tavaszi időjárás: szeszélyes és
bolond.
Az első napom nem is sikeredett túl fényesre…
Egy csukát sikerült csak meríteni, amit mondanom sem kell, egy régi
motoros Westin ShadTeez vert át. Azonban volt még egy említésre méltó jelenet,
ami a rengeteg csalicserélgetés közepette adódott.
Egy jó halat még sikerült akasztani, ami sajnos idő előtt intett
búcsút. Ebben nincsen semmi extra, hiszen nemegyszer előfordul az ilyen. Ám ami
érdekes lehet, hogy az új jövevényre a ZanderTeezre érkezett a rávágás… Ekkor
még véletlennek könyveltem el a dolgot, és nem tulajdonítottam neki nagy
jelentőséget. Kellett volna…J
Egy jó fogó elkél ilyen szúrós pofákba...
Alig két nap telt el és én már megint csukázni készültem. Igaz csak pár órám volt, de legalább horgászatra tudtam fordítani.
A délután nagy része kísérletezéssel telt…
Ebből adódik is, hogy megint nem volt egy bomba nap…
De - és itt jön a lényeg - a nehezen kicsikart két akcióból
mindkettőnél főszerepet vállalt az újonc.
Szerencsére sikerességét most már egy kifogott krokodil pofájú fényképe
is bizonyítja.
Erre mondják, hogy ugyan megcsillantott valamit a tudásából, de még bizonyítania kell ahhoz, hogy nagy sztár legyen belőle (jó úton jár!). J
A harmadik fellépés következett…
Változékony, fronttal terhelt napot fogtam ki ismét…
Nehezen indult a buli, de mivel a csuka legtöbbször ciklikusan
táplálkozik, bizakodtam benne, hogy lehet ez még jó.
Lett is!
Az első kapás a kis „süllőmre” érkezett… Nem lett meg… Kár érte, mert
igazán jól tekeredett a mélyben.
20 perccel később egy már korábban rongyosra dobott helyen, ahol
semmivel nem tudtam kapásig jutni, de éreztem a halat, ismét kapocsba került a
kis üdvöském.
Első dobásra könyörtelenül bebombázta egy jobbacska csukesz.
Erre már nehezen lehet ráhúzni, hogy véletlen…
De, hogy a szkepticizmusom tovább lanyhuljon újabb bizonyíték érkezett
arról, hogy most már talán a dobozban lenne a helye…
Miután rendbe szedtem a horgait és a fazonját, újra csatába küldtem egy
beállóval odébb.
Egynél most ugyan többet, de tíznél biztosan kevesebbet lendítettem,
mikor ismét rajta veszett egy esox a horgon. Megint nem az aprajából hozott
bizonyítékot a fogósságáról.
Azután csend…
Dobások-csere, dobások-csere volt a sorminta.
Sok régi darab került a harapásálló előke kapcsába, de sajnos minden
hiába.
Majd ahogy ismét cseréhez készülődtem akaratlanul is az addigra már
doboz aljára keveredett ZanderTeez felé nyúltam…
Most először nem a kísérletezés hajtott, hanem valamiféle bizalmat és
reményt éreztem ebben a gumiban. Kicsit talán mosolyra is kanyarodott a szám,
ahogy botvégre tűztem és csatába küldtem.
Jól döntöttem, hiszen már menetrendszerűnek mondhatóan meghozta a
halat.
Egy bedőlt fa alól sikerült kimozgatnia a ragadozót, majd a finoman imbolygó mozgásával elszakította a cérnát az éles fogú húsevőnél, ami ennek okán elnyelte a gumit.
Azt hiszem eljött a pillanat, amikor dicsérhetném és zenghetnék még
ódákat erről a remekműről, de ha csak annyit mondok, hogy a teljesítménye
alapján sztárrá nőtte ki magát és megérdemli a „nagy színpadot”, és lezárom a
dolgot, akkor azzal elmondok mindent…
