KIVÁRNI…
Erősen benne vagyunk a fényváltás időszakában, cimborám jó 10 perce már
a süllős csalikkal kutatja a tüskéseket. Én még kitartok! Formásabb balin után áhítozok, de fejemben
már formálódik a milyen csalira is kellene váltani az L minnow-ról. Nahh még
egy, nahh egy utolsó dobás, mormolom…
Végül úgy döntök, lemondok a mai „nagy” balinról és beérem a
sihederekkel, innentől a süciké a terep. Miközben széthúzom a melltáska cipzárját,
még egyszer végigkémlelem a folyó felszínét, hátha megpillantok egy ragadozó
Őn-t.
Ugyan dobástávon túl, de 10 másodpercen belül eldurran két combosabb
rablás is a város pislákoló fényeiben csillogó Duna felszínén.
Csalicsere sztornó!
Tempósan közelítem meg az esemény helyszínét, sietségem okán csetlek-botlok
a kövezésen rendesen. Végül lőtávon belülre érek…
Az első próbálkozás alkalmával jó helyen fog vizet a csali, a kapás
azonban elmarad.
Pedig tudom, hogy most is ott cirkál a „dobott víz” szélén.
Másodjára, ha lehet, még pontosabban ejtem a Duna hátára, szépen rávezetem
a kiugró kőszórás csúcsára, és amikor túlhalad azon, a másodperc törtrésze
alatt bebombázza a csalit.
A szívem a torkomban dobog, mikor megszólal az orsó fékje… Okos hal,
jól próbálja a javára fordítani a sodrás erejét, a sorsa végül mégiscsak az, hogy
pár fotó készül róla a szárazon. Majd útjára engedem a fővárosi éjszakába…
Megérte KIVÁRNI! :-)
ELÉRNI…
Egy kis cserkelés az esti program a Dunán, induláskor még „jászozás”
néven futott a projekt, később azonban inkább amolyan mindenes horgászat lett a
dologból, mert kb. csak jász nem jött (azért nem voltam boldogtalan J).
Az útvonal egy része keresztülhaladt egy olyan pályán is, ahol előző
esztendőben szinte kivétel nélkül fogtam domit… Egyetlen trükkje van/volt a
dolognak, hogy el kell érni a túloldalt. Tavaly ilyenkor a rekord kis víz miatt
nem okozott nagy kihívást a kívánt célterületre juttatni a bogárimitációt,
hiszen a kőszórás legnagyobb hányada szárazon volt. Most azonban, hiábavaló
volt minden kósza kísérlet.
Az utolsó, még a vízből épphogy csak kilátszó kövön egyensúlyoztam, így
is jó erős két méter híja volt a kívánt táv elérésének… Cserélgettem a
csalikat, vártam egy-egy nagyobb széllökést, hátha az majd segít, de ha
megfeszültem, se sikerült elérni. Borzalmasan sajnáltam, mert a kis kiugró
kőszórás mögötti pangó vízben, minden túlzás nélkül, mindig lakik fejes. Kár
ezért a ziccerért…
Mindegy, ezt el kell engedni és haladni kell tovább…
Került a dobozba néhány a jászoknak szánt, eddig még sohasem dobott kis
csali. Volt köztük egy, amit még sohasem tettem kapocsba. Annyira kicsi méret,
hogy szinte meg voltam győződve róla, hogy „dobhatatlan” kategória. Hát nem! J
Ez az apró „gyilkos” úgy szállt, mintha csúzliból lőtték volna ki.
Persze, mire megvilágosodtam, már jócskán továbbhaladtam… Na, sebaj! Irány
vissza, hát majd ezzel leszedem…
Néhány perc caplatást követően ismét az utolsó kiálló kövön
egyensúlyozok szinte lábujjhegyen állva. Megsuhintom a botot és a piros kis
Yo-Zuri szörnyetegem a túlpart köveinek tövében loccsan! Elégedettség formál
kaján vigyort az arcomra… Pedig még csak részsikerem van.
Hamar felveszem a kontaktot, mielőtt a sziklák réseibe süllyedne a
csalim és azok marasztalni próbálnák. Talán a harmadik teljes körét futja a
hajtókar, mikor végre lecsap, akiért küzdöttem. Nem túl nagy, de azért pofás
darabot édesgetek át magamhoz. Megérte újrapróbálni, és szerencsére sikerült
végre ELÉRNI. :-)
VISSZATÉRNI…
Tomi barátommal lépdelünk a budapesti éjszakában, nahhh nem a sétálóutcák
forgatagában, hanem a rakpart nyaktörő kövezésein… Túlvagyunk már néhány halon,
de itt valahogy nehezen nyugszik meg a víz. Több idő kell, hogy az „éjszaka
hercegei” a partközeli zónákba merészkedjenek.
Azért nem adjuk fel. Türelmesen és kitartóan vallatjuk a rézsű alját.
Kopognak a wobblerek a hatalmas sziklák oldalán, nehéz terepen, csali
marasztaló területen kutakodunk…
Kevés a kishal a szélében, ezért kicsit elbizonytalanodunk, hogy kerül-e
ma fogas a terítékre.
A semmiből végre tanúi vagyunk egy formás süllőloccsanásnak, ami újabb
reményt ad, hátha…
A végletekig kimaxoljuk a helyet, szinte minden egyes
négyzetcentiméteren elvezetjük a csalikat, de aktívan táplálkozó sárkányba nem
futunk bele. Továbbállunk, hiszen van még néhány ígéretes spot a mai útvonalon.
Végül ezeken sem járunk sikerrel… A hazaindulás gondolata formálódik a fejünkben,
de előtte megbeszéljük, hogy azt a területet, ahol a süllőrablást láttuk,
megvallatjuk még egyszer…
És milyen jól tettük…
Célirányosan közelítettünk és dobástávon belül közrefogtuk az ominózus
területet. Az első dobás, amit elindítok, szintén az elvágó víz mezsgyéjén
csobban… Elvezetem rajta, majd egy csuklómozdulattal a felette lévő kis
„medence” csendesebb vizébe terelem a minnow-ot. Szépen lelassítom, majd apró
pöccintésekkel próbálom „eladni” egy esetlegesen ott megbúvó ragadozónak.
Elég jól sikerült „megmarketingelni” azt a mozgást, mert úgy fest
„vevőt” találtam a 9 cm-es Yo-Zuri Crystal minnowra… Két döccenés után kihagy a
test, majd egy jó ütés után elnehezedik, ahogy kell… Boldogság van…
Végül a kitartás és a VISSZATÉRÉS kombinációja gyümölcsözőnek
bizonyult!
Elfogult is vagyok, pedig még elvileg ebben a fizikai formációban nem találkoztunk...de azt mondom, az irigyek/kritikusok ugyanúgy mutatják a helyes utat, mint én, aki nem képviselek brand-et...(egyelőre����) mégis azt mondom, jó helyen jársz! Jó az út, a történet is, és érezd jól magad, ez a legfontosabb! Az pedig sztem megvan!�� Szóval nyomd tovább,jól csinálod! ��������
VálaszTörlésÜdv: GubaPisti
Szia Pisti!😀Köszönöm a szavaidat... Jól látod a dolgok egy részét valóban élvezem amit csinálok a horgászat a mindenen és ha egy-egy leírt történet másokat is inspirál az nekem külön öröm! Még mindig úgy érzem ezt a blogot magamnak készítem, formálom olyanra ahogy igazából nekem jó! Hiszen az idők változnak olvasok jönnek s mennek egyedül én vagyok az állandó ebben az egyenletben! Mint egy kis naplót vezetgetek mert idővel jó vissza emlékezni a leírt pecák apró részleteire is és vissza olvasva ezt megtehetem bármikor!😀
TörlésNehèz kivàrni, nehèz elèrni, de könnyű visszatèrni... igaz? 🙂
VálaszTörlés