Őszelő…

 

Közel 48 órája zuhog ez az átkozott. Tudom, tudom, most van itt az ideje, hiszen mikor essen, ha nem ilyenkor?! Na, de akkor is…

Eddig a vénasszonyok nyara 20-25 fokai pirongatták az arcunkat, most meg egy csapásra szinte tökig gázolunk a dagonyában és ráadáskén alig nettó 7 fokig kúszik a higanyszál.

Maradjunk annyiban, hogy meredek, éles váltás ez… A blogot böngészve vettem csak észre, hogy meglehetősen régen jelentkeztem írással… Hmmm, lehet, hogy nem is hiányzott senkinek, de a lelkem megnyugtatása gyanánt gondoltam körmölök egy rövidet és megtűzdelem egy maréknyi képpel a hangulat kedvéért.

Nem lustaság volt az oka az elmaradt posztolásnak, inkább prózai okai vannak a dolognak.

Valahogy úgy alakult, hogy a szokottnál kevesebbszer jutottam ki kedvenc vizeimre, amikor meg kint voltam, amolyan „átlag jó” pecák kerekedtek… Fogtam tetszetős darabokat, de valahogy úgy éreztem, önálló bejegyzést talán egyik történet sem érdemelt, ha lehet így fogalmazni… De talán összegyúrva egy kerek egésszé még jó lehet, ezért így írom meg.

Az Instagram-om amolyan képes naplóként segít a legutóbbi horgászatok felidézésében, most is jó szolgálatot tesz ebben.

Nagyreményű Balaton…

 

Fahal csapatépítő hétvége a Balatonon. Mármint ez volt a terv... de aztán persze, megint kurva covid!!! Lassan hozzászokunk, hogy mindent keresztülhúz az életünkben ez a borzadvány vírus.

A közösségi kaland a csapattal elmaradt, de ha már szabad lett a hétvége és bezsongott a vérem a magyar tengertől, csak azért is pecára fordítottam a szombat, vasárnapomat.

Így sem voltam egyedül, mert a Rabit srácokkal közösen, a déli partot megcélozva ostromoltuk a türkiz hullámok bujtatta ragadozókat…

Nagy reményekkel érkeztem reggel, a többiek előtt valamivel, talán 1,5 órával.

Jó szokásomhoz híven azonnal a Balcsi fogatlan ragadozóit vettem üldözőbe…

Finoman szólva sem voltak túl aktívak, azért egy órácskát csak szenteltem nekik így is…

Aztán dilemma… Csuka vagy sügér???

Végül harapásálló motyóra váltottam és egy tetszetős spinnerbaitet kezdtem el ejtegetni a parkolópályán lévő vitorlások teste alá…

Jó sokat kellett várni az első „fogasra”… Ja, nem! J

Az első bevontatással már hozta is magával az attraktív vasam a „ladik” alatt portyázó ragadozót…

Árnyékként, alig 2 cm-ről kísérte a bojtos, bozontos csalimat egészen a lábam alatti részig…

Egy zabszem sem fért volna be abba bizonyosba, olyan meredten, mozdulatlanul és megfeszülve vártam, mi lesz a vége az akciónak… Egy pillanatra belassítottam, amitől néhány centit merült a spinner, mire válaszul egy villanás alatt megkerülte azt és kíméletlenül bebombázta azt… Szerencsére egy ilyen közelről látott akció képei bizony jó darabig beégnek az ember agyába. Nem „méterpike”, de rövid zászlón jót küzdött a nap első hala… Merítés után fújtam egy nagyot, majd ütemes tapsolásra lettem figyelmes… A fárasztás rövidke intervalluma alatt mondhatni a komplett üdülőövezet nyaralói álltak a sarkamban és elismerően bólogattak… még zavarba is jöttem kicsit… J

Pár fotó, majd hazaküldtem őkelmét…

Irány vissza a hajók alá…

A következő bárka nem rejtett lakót, így jöhetett a következő, szerencsére horgonyozott belőlük még éppen elég a kikötőben… Legközelebb egy elég szűk helyen akrobatázom be a drótos vasamat, de valahogy csak sikerül vízbe juttatni…

Meg is lett az eredménye a pontos dobásnak, ugyanis gardedámmal közeledik felém ismét a fityegő…

Finoman szólva sem gigászi és egy pillanatra el is gondolkozom róla, mit is akar ez a kis bicska az én jókora vadászeszközömtől… mosolyt is kanyarint a számra a látvány, ahogyan somfordál mögötte, de ekkor mohón beveri azt és izomból a botra is húz… Viháncol egyet a víz tetején, majd megpihen a merítőben…

Sikerül még pár „hajóközt” megszórnom, de újabb csuxt nem sikerül kicsalni, mielőtt megérkeznek a „Nyulak”.

A nap nagy részét lazítással, parti sütögetéssel töltjük, várjuk a fényváltást és az estét…

Jól indult a kis túrám és legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy néhány, wobblerrel megfogott sügéren kívül nem sok mindent sikerül becsapni a hátralévő időnkben… Nagy reménnyel érkeztem és a kezdés is azt éreztette jó kis etap lesz ez, végül mégis csalódás volt horgász szempontból a dolog.

De legalább bandáztunk egy jót…

 

Tavi csukák nyomában…

 

Ezután jött pár csukás próbálkozás a környező tavakon. Küzdelmes, nyögvenyelős horgászatok voltak egytől egyig…

Csupán az kárpótolt a nehéz pillanatokért, hogy a kevéske megfogott hal majd mindegyike jó méretű, szép mintájú volt.

Leginkább gumit és különböző wobblereket erőltetve teltek a horgász órák…

Végül a siker kulcsa a vertikális, agresszíven húzott csalikban volt. A jónak vélt szpotokon a plasztik csalikra rá sem szagoltak szinte, majd 19-re lapot húzva, a vertikek bizonyultak a pakli jokereinek.

Nem mennék most bele a dologba mélyebben, mert szeretnék erről egy külön bejegyzést készíteni a közeljövőben. Lesz miről írni. J Azt hiszem, ezen módszer többszöri használatának igenis létjogosultsága van…

 

Ugi hareszok…

 

Ott kezdeném, hogy elkészült az idei szilvapálinka… Természetesen Tiszaugon termett gyümölcsből.

Lehetne ezt otthon is kóstolni, ízlelgetni, de még jobb, ha horgászat közben a holtágon tesszük mindezt. J Adtunk is az élvezetnek…

A többes szám indokolt, hiszen faterral látogattunk el néhány napra a levágott kanyarulat partján lévő horgásztanyánkra…

A nedű kortyolgatása mellett természetesen horgász ambícióink is voltak… J

Évek óta nem pecáztunk így együtt, szóval jó volt egy kis apa-fia halkergetés…

Harcsázás volt a legfőbb cél, különböző módszerekkel igyekeztünk becserkészni a bajszosokat.

Az élőhalas módszerek nyertek most toronymagasan ebben a versenyben.

Nem a holtág nagyjai vendégeskedtek a horgainkon, de így is remek szórakozást nyújtottak számunkra.

U. I. Kurva finom a pálesz… J

 

Ha ősz, akkor márnák…

 

Az előző esztendőben indokolatlanul keveset márnáztam. Szám szerint 2x üldöztem feederrel a Duna bajszos harcosait. Sokkal többet kellett volna, hiszen ilyenkor parádés pillanatokat lehet megélni.

Csak ezt időnként hajlamos vagyok elfelejteni… J

Nem vagyok az a megfogadós típus, de elhatározásnak nyugodtan lehet azért nevezni azt, hogy a mostani őszön több időt szentelek nekik.

Ennek megfelelően sort is kerítettem az első ücsörgős pecára…

Ingadozik a víz, szinte folyamatosan és nem is kis kilengéssel. 2-3 napnál tovább ritkán stagnál a mérce, ami nagyon nem jó nekünk, horgászoknak. Viszonylag magas, de éppen apadó vízre sikerült lejutni. Ha valamit, akkor ezt utálom a legjobban… Az apadás miatt beljebb húzódnak a halak, de a víz még túl magas, hogy azon a távon is stabilan megállítsam a river feeder kosaraimat, ahol a pikkelyesek ilyenkor tartózkodnak… Ebből a kombinációból ritkán kerekedik top peca.

Ez ezen a napon sem volt másként…

Ütemes dobálással nem is próbálkoztam, kár is lett volna…

Azért a töltött kosarakat fixen egy helyre dobáltam, még ha spórolós is volt az ütem…

A nap folyamán pár kóborlót sikerült azért elcsípni. Mikor már éppen kezdte volna felütni a fejét az unalom, mindig jelentkezett pár vasalófejű, és állványborítós kapásokkal jelezték, hogy pokoli erőben vannak. Valamint azt is, hogy ha sikerülne néhány méterrel beljebb dobni, akkor nem csak a magányos egyedekből lehetne szemezgetni.

A fényváltás meghozta a nap halát… Vaskos testű forma jelentkezett, klasszikus kapással.

A sodrás erejét használva ügyesen lavírozott úgy, hogy ne kerüljön a merítő közelébe.

Kár, hogy a balinok nem tudnak ilyen vehemenciával küzdeni… J Jót meccseltünk…

Szumma szummárum, nem volt bomba nap, de azért kezdésnek nem is volt rossz, és mindenképpen megalapozta az előttünk álló időszakhoz a kedvem.

Sziklaszilárdan állítom, lesz még idén márnás történet… J

Remélhetőleg olyan impulzusokkal, hogy ne kelljen több nap eseményét egymásra fűzve megírni, úgy mint most…  J