Itt van az ősz itt van újra...

Itt van az Ősz itt van újra...

Sokan bánkódnak, hogy ilyen hamar tovatűnt a nyár. Azonban a Dunai márna horgászok szívét csupa jó érzés tölti el látván, hogy a környező fák egykor erőtől duzzadó méregzöld levelei lassan, de biztosan sárgás-vöröses köntösbe öltöztetik a tájat. Idővel megtelnek az elnéptelenedettnek hitt szakaszok, pecások százai tesznek kísérletet egy-egy jobb marci becserkészésére, hiszen itt van az ősz itt van újra...

A márna az egyik olyan kiváló sport halunk, amely sok horgász számára a nyári hónapok folyamán szinte teljesen eltűnik a megfogni kívánt halak széles palettájáról. Azonban szeptember havának első felétől ez gyökeresen megváltozik. Célhalunk viselkedése, tartozkodási helye és táplálkozási szokásai alapjaiban változik meg. Könnyedén becsaphatóvá válik.

Nyári időszakaban számos dolog nehezíti a megfogásukat, legfőképp az, hogy az erős sodrást jelentő meder közepétől csak ritkán merészkednek a part közeli, feeder bottal még kényelmesen megdobható és a szereléket jó eséllyel fixen tartható zónákba.

Tovább nehezíti a dolgunkat az apró keszeg népség tömeges jelenléte. Nagy egyedszámuknak és mohoságuknak köszönhetően szinte azonnal felveszik a márnáknak szánt csalit. Így a bajszosoknak szinte esélyük sincs a felkínált eleség közelébe kerülni.

Az egyre csak hűlő vizekben ez azonban teljesen megváltozik. Az apróságok szinte teljesen eltűnnek, helyükre fajtájuk nagyobb egyedei valamint a márnák kerülnek. Ezzel arányosan kapásaink száma is jelentősen csökken, a megfogott halak egyedsúlya azonban számottevően növekszik.

Szerelék és csali

Szeptembertől kezdve őkelméket semmi más nem érdekli csak hogy jól lakhassanak. Ennek érdekében „disznó” módjára mindent elfogyasztanak, ami az útjukba kerül és ehető. Nem kell fogalkoznunk miként finomítsuk le a szerelékünket, hogy még a legfinnyásabb kedvükben is kapást tudjunk kicsikarni. Nem kell dilemmáznunk azon, hogy a 12-es avagy 14-es horogra vajon csak kettő netán három szem csontit tűzzünk. Előkerülhetnek a „nehéz” szerkók és a nagy csalik.

Étvágyuk nagyságával csupán harcosságuk veheti fel a versenyt, hiszen készülve a hosszú télre erejük teljében a végsőkig küzdenek a szabadságukért.

A legtöbb márna horgász (köztük én is) egy-egy vadul küzdő őszi márnának köszönheti, hogy szerelmese lett a műfajnak. Nincs szebb látvány és nagyszerűbb érzés, mint amikor a kezünkben lüktető, erős, folyóvízi feeder karikába hajolva próbál megálljt parancsolni, a folyásnak felfelé úszó harcos bajszosnak.

Ennek megfelelően, a puha, lágy feederek szóba sem jöhetnek. Kedvenc botom, a -Shimano alivio barbel classik- ilyenkor jut főszerephez. Általában egy bottal horgászom a Dunán, amit nyáron a magas kapásszám, míg ilyenkor a gyakrabban beeső nagyobb egyedsúlyú halak megléte tesz indokolttá. Teljeskörű odafigyelést igényel mindkét időszak.

Az orsónk gyakorlatilag azt leszámítva, hogy tökéletes fékrendszerrel rendelkezzen és hogy a dobja rendesen meg legyen töltve zsinórral, ha kis túlzással is, de nem igényel különösebb odafigyelést. Madzagnál, a már megszokott kopás állóság mellett a jó nyúlással rendelkező minőségit javaslom, színből legfőképp az átlátszót.

A nagyobb és harcosabb halak miatt méretben erősebbet kell választanunk, leginkább a 20-as, de olykor a 22-es méret is indokolt lehet ha szeretnénk halunkat némiképp irányításunk alatt tudni.

A horognak is nagy szerep jut ilyenkor, hiszen az erős rohamokat a szerelékünk minden elemének bírnia kell, ha valahol nincs összhangban a felszerelés, az bizony könnyen halvesztéssel járhat. A kisméretű, vékony húsú horgok könnyen kinyílhatnak.

Ne kössünk kompromisszumot kiváló hegyű és vastag húsú minőségi horgokat javaslok.

Végszereléknek sokan a dunai nagyhurkos kötés, ólommal szerelt változatát használják előszeretettel viszont én javaslom ilyenkor is a kosarak használatát. Kapásaink száma etetőanyag használata mellett sokszorosa, az ólmos szerelékkel szemben.

A horogmérettel arányosan, a csalink mérete is növekedhet. Bátran használjunk nagy sajtkockákat, kolbász darabot néhány szál gilisztából álló csokrot és csontiból is nyugodt szívvel tegyünk annyit a kampóra, amennyit nem sajnálunk. Biztosak lehetünk benne, hogy kedvenceink ellentmondást nem tűrően szippantják fel azokat.

Etetőanyag használata

Az egyébként 10-12 fős általában egyen méretű márnák ilyenkor óriási rajokba tömörülnek, amik akár több száz fősek is lehetnek. Így kutakodnak a parti sávban táplálék után, hogy megfelelő mennyiségű tápanyagot raktározzanak fel a téli hónapokra. Amennyiben etetőanyagot használunk, ha csak rövid időre is, de magunk előtt tudjuk tartani őket ha többre nem is, de néhány egyed megfogásáig egészen biztosan.

A lehűlő Dunán, legalább 10 fokos vízig mindenképpen érdemes etetőanyagot használni. Ugyan mennyiségben már szinte elég, ha csupán a nyáron megszokott mennyiség felét keverjük be. Ilyenkor már inkább a minőség és nem feltétlenül a mennyiség az, ami mérvadó. A megfelelő nehezítés mellett dúsítsuk keverékünket minél több élő anyaggal, gondolok itt csontira, vágott gilisztára de nagyon jó és fogós lehet még, a magas fehérje tartalmú pelletek jelenléte a csalogató anyagban valamint ne spóroljunk az olajos magvakkal sem. 

Ízvilágban egyre kevésbé érdemes a sós irányba tendálni, ahogy csökken a víz hőfoka, az édesebb ízeket részesítsük inkább előnyben.

Fontos még az etető színezete is. Meleg hónapokban sokszor használunk piros, sárga, rikítóbbnál rikítóbb keverékeket, ez abban az időszakban kiválóan működik azonban ha a víz hűlni kezd és egyre átlátszóbb tisztaságúvá válik. úgy riasztólag hathat a halak számára. Ezért érdemes egyre jobban a sötétebb tónusú színek felé orientálódni. Ezek lehetnek a barna legkülönbözőbb árnyalatai majd a fekete, végül 6 fok alatti víznél már szinte egyáltalán nem érdemes használni.

Napszak csere

Egészen augusztus végéig elmondható az az örök érvényű igazság, hogy a nappali órák gyengébb- míg az esti-, éjszakai időszakok jóval intenzívebb fogási eredménnyel bírnak. Éjszaka bátrabban és gyakrabban merészkednek dobás távra a rózsahalak. Amikor azonban a fák levelei vöröses-sárgás ruhát kezdenek ölteni. akkor ez a jelenség a visszájára fordul. Erősödő nappalok és gyengülő éjszakák kezdik jellemezni ezt az időszakot.

Legfogósabbnak számomra a délelőtt 10 és délután 4 közötti órák bizonyulnak.

Ha szerencsénk van és a tavalyihoz hasonló, hosszú, kellemes vénasszonyok nyara lesz akkor akár november végéig jó eséllyel indulhatunk a Duna kövezéseire egy kis harc reményében.

Na és hol?

Az őszi márnázáshoz nem kell túl sok helyismeret, ugyanis kis túlzással, bárhol horogra csalhatóak folyóvízi erőgépeink. Bátran próbálkozhatunk sóderon, sziklás-akadós részeken városokban vagy éppen csendes, eldugott helyeken, a márnák garantáltan ott lesznek és táplálkoznak. Némi segítséget nyújthat talán a nyáron megszerzett tapasztalat, hiszen sok beszakadt szerelék árán ugyan, de nagyjából kiismerhettük kedvenc helyeink meder alakulatait valamint ahol az év más időszakaiban is gyakori vendégnek számítottak a bajszosok, ott ilyentájt még többen vannak jelen.

Őszi cserkelés

Ősszel előszeretettel alkalmazok egy lényegében igen egyszerű, ám hatékonyságát és eredményességét tekintve meglehetősen eredményes módszert, az úgynevezett „vándor pecát” vagy „cserkelést”!

Ennek lényege, hogy nem letelepszem egy adott helyen és ha van hal, ha nincs akkor is végig ülöm a napot, várva a jószerencsére, hanem igen is magam megyek a kiszemelt „vad”, jelen esetben a márna után.

Természetesen senki nem szereti a kényelmét feladva, cirkuszosok módjára folyton költözködni a parton azonban rengetegszer megtérül a fáradozásunk. Hozzáteszem alap feltétele a dolognak, hogy lehetőleg minimál cuccal vonuljunk a folyóhoz, minden létező felesleges cucc maradjon otthon. Csupán egy bot, állvány és egy marék csali az ami kelhet ehhez a pecához.

Folyóvízen örök igazság, hogy a horgászat megkezdését követő első 1 órában nincs jobb halunk akkor érdemes továbbállni, mert kevés rá az esély, hogy a későbbiekben lesz, ugyanis vélhetően üres a pálya.

Ezt jelen esetben akár fél órára is szűkíthetjük. Etetőanyag használata ilyenkor teljesen felesleges illetve egyenesen pazarlás. A horgászat megkezdését általában a kedvenc vagy ismert helyen indítsuk el. Telik-múlik az idő és ha nincsen jelentkezőnk akkor azt a néhány holmit, amit magunkkal hoztunk, telepítsük át tetszés szerint feljebb vagy lejebb 25-30 méterrel. Ezt addig ismételgessük míg rá nem találunk a táplálkozó csordára. Ha megvannak az hamar kiderül, hiszen rövid időn belűl 2-3, de akár 4-5 márnát is kikaphatunk belőlük. Ha a fogásokat követően néhány dobás üresnek bizonyul, akkor a raj tovább haladt, így hát nekünk is követnünk kell őket. Leginkább a sodrásnak felfelé induljunk, hiszen a bajszosok is ezt az utat választják legtöbbször. Mozgásukat úgy képzeljük el, mint egy állandó körforgást, bizonyos időszakokban visszatérnek ugyanarra a helyre és kezdik előről a táplálékszerző körutat.

Akárhogyan is horgászunk márnára, ha sikerül belőlük néhányat becsapni, feledhetetlen élményekben lesz részünk, ez garantált.