Dunai nagyhurkos pecák...

... A szokásostól eltérően más helyen és napszakban próbálkoztunk a harcos bajszosok becsapásával.

Az ősz beálltával a víz és a levegő hőmérséklete igencsak lehűlt, ez indokolttá tette, hogy akár nappal is megpróbáljuk a vélhetően egyre nagyobb csapatokba tömörülő halakat, a mélyebb részeken is megkergetni.

Ennek megfelelően reggel 9-kor az előzőekben megbeszélt helyen találkoztunk Józsival, majd Rezső barátunk támpontjai alapján próbáltuk kiválasztani a legmegfelelőbb helyet. 

A kövezés megközelítése a kevésnek éppen nem mondható felszereléssel nem volt a legegyszerűbb feladat, de végül épségben lejuttattunk mindent, a meredek töltésen a vízig.

Nem éppen napsütéses vénasszonyok nyara jellegű időjárás fogadott minket. A borongós ködszitálós idő, valamint az időnként jó csípős szembeszél próbálta kedvünket szegni, ígyhát bizony elkelt a meleg öltözék.

Az a néhány alkalom, amit a Dunán töltöttem az egy viszonylag lassú folyású sekélyebb részen volt.

Ezért hát fura látvány volt, a sebesen folyó és örvénylő szakasz látványa. Szinte látom magam előtt a tanácstalan arcomat, ahogyan ott állok és azon morfondírozok, vajon hogy fog megállni ebben a húzós vízben az 50 g-os tányérólommal nehezített végszerelékem?! Józsi felkötött egy 60 g-os ólmot, majd belendítette 10-12 méterre. A folyó nem volt rest, azonnal belekapott és szinte tépte ki a kezéből a könnyű kis feedert. Egymásra néztünk és picit elhűlt tekintettel, de végül a maradás mellett döntöttünk, azzal az opcióval, hogyha nem megy hát arrébb cuccolunk. Ezután botállvány állítás, de csak egy-egy bot szerelése és csalizása, majd bevetése következett.

Bedobott szerelékeinket a víz, az alattunk elterülő kövezés lábáig sodorta, ami ha nem akadt nem is olyan rossz dolog. Ugyanis az enyhe kanyar miatt, a vízzel érkező hordalék, melyben a márnák számára sok szerves anyag található, itt gyűlhetett össze, mint egy természetes etetést létrehozva.

Bedobást követően néhány perccel eleredt az orrom vére, amit hátrahajtott fejjel próbáltam csillapítani, mikor is csörgésre lettem figyelmes, ahogyan az egy szem botom borítja az állványt és indul a víz felé.

Annyira meglepődtem a vehemens  kapás "hallatán" láttán, hogy csak rövidke lefagyást követően sikerült megfelelő pozícióba emelnem a botot. Mikor utolértem a kapás elkövetőjét, heves rángásokkal jelezte nem tetszését. Sajnos a kontaktus a korábbi ügyetlenkedésem következtében hamar megszakadt, lehetett érezni, hogy a zsinór kétszer megpeng a víz alatt valamiben, majd egyszer csak megkönnyebbül...

Egyszerre szomorúság és öröm járta át a testem. Szomorúság, mert egy jónak vélt halam távozott ideje korán a horgomról másrészt pedig örültem, hiszen a Dunán különösen fontos a jó helyválasztás, márpedig ha ilyen rövid idő alatt sikerült kapást elérni, csak jó helyre ültünk.

Ezen esemény után nem volt kérdés MARADUNK!!!

Azonnal szerelésbe kezdtünk, immáron 2-2 bottal folytatódott a peca.

Alig 20 perc elteltével, a jobb oldali bot spiccén erős ütést véltem felfedezni, ami rövidesen erőteljes húzásban teljesedett ki. A jelenetsort határozott beemelés követte, majd megkezdődött a fárasztás.

Nagyon jó összhang mutatkozott a folyóvízi feeder és a kellő pontossággal beállított fékű orsóm között. Így hamar kivédekezték a hal szabadulási kísérleteit és megadásra kényszerítették, az amúgy csonti csokorra kapó 53 cm-es márnát.

Kíméletes horogszabadítást és néhány fotót követően következett, a menetrend szerinti visszaengedés.

Néhány dobás után kitapasztaltam, hogy tudom úgy dobni, hogy végül megközelítőileg egy azon helyre (az előző kapás helyére) tegye horgomat a víz. Ugyan etetőkosarat nem használtam, ám a kihozott anyagból mégis bekevertem egy kg-ot, majd a kétkezes gombócokat a meghorgászandó terület közelébe dobtam.

Talán ha fél óra telt el, mikor újabb delikvens jelezte, rátalált a pici horgomra a Duna alján. Erős húzást illik válaszolni, akasztok is, majd fársztom aktuális ellenfelem. Jól küzd a halam, gyors és lendületes irányváltoztatásaiból márnát sejtek méghozzá biztosan méreten felülit. Sodrásnak felfele indul, szigorúan próbálja magát a fenék közeli részen tartani, elemeléseimre rendre nem engedelmeskedik. Néhány perces küzdelmet követően megadja magát, izmos hengeres teste átsejlik a víz alól, majd békésen csúszik a merítő fölé. A horog megint tökéletesen akadva száj szegletet átütve őrzi halamat...

 Ismételten néhányszor kattan a gép, majd mehet is vissza a sebesen rohanó Dunába.

Eseménytelen fél órát követően ismét eredményes vagyok. Méret körüli ifjonc a zsákmányom. Örömöm határtalan, alig másfél óra alatt 3 fogott és egy elbénázott hal...

Ezután Józsi pillanatai következtek. Erős, húzós kapása van, de sajnos lukat üt. Nemsokára azonban bothúzós kapása után megáll a pálca a kezébe. Akaszt!!! Szép küzdelem veszi kezdetét. Józsi enged a hal kirohanásainak, érzi jó hallal küzd, végül győztesen kerül ki a csatából. Gyönyörű 57 cm-es harcos bajszossal pózolhat.

Arcán látszik a felszabadult, határtalan már-már gyermeki öröm.Végre megjött az első és nem is akármilyen. Jobb azzal a tudattal üldögélni a parton, hogy ha már más nem is történik aznap nem jött ki hiába az ember. Mert hát a horgász a pihenés mellett mégiscsak a halfogás élménye okozta adrenalin hajhászás miatt is űzi ezt a sportot.

Kissé felerősödik a szél. Spicceim ritmusos bólogatásba kezdenek, míg nem a páros bólogatásból, a jobb oldali spiccem nem emelkedik vissza, pillanatra megtart majd egyszer csak kiegyenesedőre vált.

Keményen odadörgölök és határozott ellenállást érzek. Néhány perces huzavona után, hamar megadja magát és hagyja, hogy újabb fotók készüljenek.

Mire fél hármat mutat az óra, újabb két márnát sikerül felküzdenem egy rövid időre. Néhány óra leforgása alatt 8 kapás, abból 6 meg is lett. Úgy gondolom kívánni sem lehet jobbat. Kell is az izgalom, mert anélkül minden bizonnyal belefagytunk volna az ülőalkalmatosságainkba.

Horgászatunkat három fővel terveztük, Rezső viszont csak a késő délutáni órákra tudott hozzánk csatlakozni, persze a nap folyamán rendszeres tájékoztatátst kapott tőlünk, ezzel próbáltuk ügyeinek intézését meggyorsítva előbb partra csábítani.

Csendesebb időszak következett. Csali variációkkal próbáltuk előidézni, a korábbi jó széria folytatását...

Rezsi hat óra magasságában érkezett, szerelt, csalizott, dobott, majd csak ezután következett a szokásos "átszellemülős cigi". Még a szájában füstölt az első szál, amikor már fárasztotta az első halát. Nem aprózta el 55 cm-es barbus büszke tulajdonosa lett. Ezzel meglett a nyári időszakban már szokásossá vált sötétedés utáni első hal.

Rövid időn belűl újabb akasztás, újabb szép márna, ami méreteiben némiképp elmarad az előzőtől.
Kijelenthető, Rezsi hamar felvette a ritmust. Mindkét hala csonti csokorra kapott, így megállapítható, hogy a nap sláger csalija, a féreg csokor volt.
Csendesebb időszakot követően, gébet sejtető spiccremegést megelégelve emelt oda, meglepetésére egy 8-10 cm-es kis márna kívánta meg a csaliját. Örömteli dolog látni, hogy van új nemzedék, ami remélhetőleg még nagyon sok élménydús pecához segíti hozzá a Dunai horgászok népes táborát.
Lassan zárórához közeledvén, a nap történéseit elemezgetjük, eközben Józsinak újabb kapása és az előbbinél nagyobb, ám így is méreten aluli márnája, a mai 10-ik fogást eredményezi.
Egyéb hal nem akadt a horgunkra, természetesen néhány gébet leszámítva. Egyre hűvösebbre fordul az idő és fájó szívvel, de tele jó élménnyel, a pakolás mellett döntünk...