A Dunán hetek
óta horgászhatatlanul magas a víz…
Én azonban már
nagyon vágyódok az első felszíni balinok megfogására ezen a tavaszon.
Más alternatíva
kell…
Általában Horváth
Feri közösségi médiás „referálásából” tájékozódom a magyar tenger aktuális
híreiről.
A posztjai nagy
része azonban csak a rendre felkapcsolt viharjelzések és a haragos hullámok
meglétéről szólnak, csupán egy-egy pecázható balinos nap közbeiktatásával.
Náluk sem
rózsás a helyzet…
Mégis úgy
érzem, valamikor mennem kell meghajtani az ezüst nyilakat a Balatonra.
Végre úgy tűnik
a viharos hét közepére egy szélcsendes napot is beiktat a természet.
Talán eljött az
én időm…(remény, fohász) J
Több forrásból
is igyekszem megerősíteni ezt a meteorológiai állítást, amiről Ferinek is az a
véleménye, hogy bejöhet, így érdemes egy próbát tenni… és ha Ő mondja… J
Fájdalmasan
hasít belém az ébresztő hangja, reggel van, de jó katonaként pattanok ki az ágy
puha, marasztaló öleléséből, ahonnan első utam az ablakhoz vezet. Tekintetem a
szemközti fák méregzöld leveleire szegeződik, de azok meg sem rezdülnek. Ahhhhh,
ez-az! Teljes szélcsend! Végre!
Alig 10 perc
elteltével már a hatalmas, kövér Hold vigyorog rám szemből, miközben hasítok a
kiszemelt horgászhelyem felé az autópályán.
Utam során a
szokottnál is többet vizslatom az út mentén burjánzó flórát, de
mozdulatlanságuk szerencsémre totális szélcsendről árulkodik. Alig 10
kilométerre a célomtól már totálisan biztos vagyok benne, hogy tükör víz fogad.
Nem így lett…
Habár intenzív
légáramlatnak nyoma sincs, a Balcsi vize mégis tarajos hullámokkal tombol.
Felkavarodott,
iszapos vize a kövezésen átcsapva egészen a sétány tetejéig mossa a partot.
Földi pokol…
Összetörve és
tanácstalanul állok a tajtékzó víz láttán.
Ekkor akartam
először hazamenni a nap folyamán…
Persze aki a
Balatonra jár, annak mindig kell, hogy legyen B terve, nekem is van.
5 perc
sápítozást és önsajnálatot követően már ismét volán mögött ülve robogok az
újabb célhely felé.
Egy olyan kikötőbe
tartok, ami kifelé jó lehet balinozásra (hullám függő), befelé a védett
részeken pedig lehet bármi. Csuka, süllő, sügér, vagy rafkós, kikötői balin is
kerülhet horogra, és kb. bármelyik boldoggá is tenne a nap hátralévő részében.
A kőszóráson
természetesen egymást érik a pontyosok, talpalatnyi hely sincsen köztük.
A spiccre azért
kiballagok, pár dobással mégiscsak megkínálom a vizet, ha már itt vagyok.
Persze a Pelso
vize itt is jóval haragosabb, mint kellene.
Körbejárom a
móló minden zegét-zugát, persze csak ott, ahol még nincs betiltva a horgászat.
Hiábavaló
bóklászás csak!
Totálisan
haltalannak tűnik minden. Se kishal raj, se egy hangoskodó őn nincs a
hajópihenő területén.
Másodszor
formálódik a gondolat a mai délelőtt folyamán bennem, hogy bizony haza kellene
menni.
Végül úgy
döntök, hogy egy jó sajtos-tejfölös lángos és egy hűsítő cola társaságában
megvitatom magammal, hogyan legyen a nap hátralévő részében.
A strandos kaja és a cukros lötty új lendületet ad.
Mivel némiképp
csitulni látom a vízfodrok erejét, úgy döntök, ismét ellátogatok az első
strandos pályára.
A részben
kihalt üdülő övezeten hamar átautókázok ismét a kívánt helyre.
A helyzet
valamelyest javulni látszik, de még közel sincs az ideálishoz.
Sebaj, maradok,
várok, dobálok hátha lesz még jobb is a szitu.
Nem lett…
Erősen kezdek
bele fordulni a délutánba és ezzel párhuzamosan egyre jobban tudatosul bennem,
hogy bizony nem vesztettem volna semmit, ha reggel 5:05-kor hazafelé veszem az
irányt.
Kínomban már
helyi erőkkel kezdek beszélgetni (ritka pillanat). J
Az egyik
félbolond öreg hablatyol valami közeli kikötőről, ahol Ő szokott időnként
villantózni (pergetni) balinra.
Ismerem a
helyet, jártam már ott korábban és valóban nincs is messze.
Úgy érzem, ebbe
a napba bőven belefér még egy kis hülyeség, ezért úgy döntök, átmegyek oda és
teszek egy próbát ott is.
A
meglepettségtől azonnal padlót fogok az érkezést követően. Több dolog is
azonnal szemet szúr.
Első és
legfontosabb, hogy viszonylag szelíd a víz. Nem mondom, hogy tükör, de ezen már
akár wtd húzás is erősen indokolt lehet.
Másodszor, hogy
a víz majdhogynem letisztult, majdhogynem átlátszó.
Harmadik és
talán a legfontosabb: van a kő előtt bőven apróhal, és végre látok néhány
balint durranni.
Nem akarom
elhinni, hogy ilyen körülmények fogadnak. Semmivel nem védettebb ez a szakasz,
mint ahol már jártam korábban, mégis mintha egy másik bolygón lennék jelenleg.
Nem
értetlenkedek és tátom a számat tovább, inkább bevetem a balinnak hozott fahal-arzenált,
hátha.
A maradék,
horgászatra szánt szűk másfél óra viszonylag mozgalmasan telik.
A napozgató küsz csapatokat időről időre megtámadja egy-egy kisebb 3-4 főből álló baller had.
Nem az a
klasszik „kishalfoci” de látványosan vernek közéjük, amitől összefut a nyál a
számban és balin vadászatra késztet.
Összesen négy,
ilyen rövidke, pár perces ciklus alakul ki az ottlétem alatt, amikor
óvatlanságukról tesznek tanúbizonyságot a fogatlan ragadozók. Ezekről a
csörtékről sikerül leszednem 7 darab randalírozót.
Az idén nálam
slágernek számító Duel Hardcore Minnow 7 és 5 cm-es változataiban szerencsére a
Balatonon sem kell csalatkoznom.
A buli végére a hőn áhított felszíni balinom is megérkezik, ami a Westin új „sétáló kutyájára” csábul el igencsak vehemensen.
Összegezve a
mai etapot, azt kell mondanom ez a valamivel több, mint fél tucat megfogott
balin kárpótol az egész napos szenvedés miatt.
Meg persze azt
hiszem sikerült jelesre vizsgáznom a jó öreg kitartásból.
Minden jó, ha a
vége jó…
2. felvonás „tandem roller”
Ha már sikerült
felszállnom arra a bizonyos rollerre, illik is hajtani tisztességgel, meg
persze hívhatunk is egy cimborát, aki szintén imádja az ilyesfajta járműveket
tekerni kézzel, lábbal. J
Tomi cimborával
ismét nekivágtunk a nagy végtelen kékségnek…
A procedúra
hasonló volt, mint az első részben.
Napokig bújtuk
a különböző szélerősség és várható hullámmagasság előrejelzéseket, csak hogy ne
fussunk lyukra. Megint! J
Láss csodát,
most be is jött…
Nem mondtak
szelet, nem jósoltak hullámokat és mikor beértünk a balatoni üdülővárosba,
valóban teljesen kisimult felszín fogadott bennünket.
Annyira csábító
volt, hogy szívünk szerint topwater csalikon kívül mást nem is hajigáltunk
volna.
Csakhogy nem
nagyon volt kinek…
Az elhúzódó
tavasz (vagy inkább tél) miatt vizeink eddig csigatempóban melegedtek csupán.
Az ilyenkor
megszokottól eltérően, nyomát sem látni a csapatokban vonuló snegóknak, vagy
hőn áhított ívásoknak, ami ilyenkor döntő faktor a balin-horgászatban. No
kishal, no party!
A lényeg a
lényeg, kívánatos volt a hely, de erősen haltalan.
A távolban
azért láttunk egy-egy nagyobb fröcskölést, de parti pecásként csak ácsingóztunk
a távolság elérésére.
Jött a jó öreg
B terv. Igaz én ebben bíztam a leginkább, hiszen a célkeresztbe az előző
„befejező pálya” került. Biztos voltam a sikerben.
A körülmények
100%-kal jobbak, mint legutóbb, plusz volt egy hét intenzív melegedés, így
borítékolható volt a siker.
Egy frászt!!!
Olyan haltalanság
fogadott minket, hogy az csak na…
Se kicsi, se
nagy, se semmi az égadta egy világon.
Totális
összeomlás…
Dobálgattunk,
molyoltunk, balinok híján buzeráltuk a naphalakat… J
Kifelé menet
azért az egyetlen hangoskodó nádi balint csak sikerült leszedni a
territóriumáról.
Régen láttam
olyan elszánt és vehemens támadást, mint amit ez produkált.
Delfin ugrással,
a nádból kirongyolva, szó szerint el akarta pusztítani a cikázó wtd-t.
Mesébe illő
volt…
Azután áttettük a székhelyünket a C bázisra…
Újabb remények,
de megint csak csalódás lett a vége.
Tomi itt is
bezsákolt pár invazív apróságot én meg leakasztottam egy kikötői balint, de
azon kívül, hogy a lángos megint jó volt, más egyéb érdemleges itt sem történt.
Kezdtük úgy
érezni, hogy ez a roller már magától is halad, hajtanunk sem kell, olyan
remekül működik, hogy gyakorlatilag önjáró. J
A lendület
fogy, de azért később csak visszalátogattunk a reménnyel kecsegtető, korai,
első szpotunkra.
Mondanom sem
kell, hogy kár volt…
Itt is csak a
„kukázás” ment sajnos…
A már menetrendszerű kósza balin ehelyütt is jelentkezett, de aztán más egyéb érdemleges nem történt…
Illetve de!
Ízelítőt
kaptunk a helyi, dilettáns, csipeszes, öregedő horgász társadalom modorából,
stílusából, de ha jobban belegondolok, az ott történtek sarkosan ugyan, de sajnos
szinte az egész magyar társadalomra ráhúzhatók nagy vonalakban. Valahogy illik
kicsiny hazánk mai mentalitására.
Nem megyek bele
most jobban a történtekbe, de egyszer majd talán szentelek egy teljes
bejegyzést az ilyen, vagy hasonló történések csokorba gyűjtésének, mert megér
egy misét, annyi szent. #apergetőláthatatlan
Lényeg a lényeg,
hajtottuk a kis szopórollerünket a Balatonon, csak most tandemben, elmondom,
hogy így sem jobb az érzés. J
Reményeim szerint
a harmadik látogatásunk parádés lesz a balinok földjén. Nyilván ilyen pecáknak
is kell lenni, csak ne túl sűrűn és persze ne velünk történjen, a többi nem
számít! J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése