Jééééé van
nekem egy blogom… Ha már van, néha írni is kellene rá néhány sornyi
szösszenetet… J
Kb. egy éve
megfogadtam, hogy a kurv@ covidot igyekszem a lehető legkevesebbszer beleszőni
a horgászós mondandómba, hiszen aki ezen sorok olvasására adja a fejét, úgy
vélem a lehető legkevesebbet szeretne a vírusról hallani ezen a platformon,
hiszen van éppen elég orgánum, ahol más sem zeng éjjel-nappal!
Most azonban mégis ejtenem kell néhány szót erről, ugyanis a 2021-es év első 2 hónapjában a peca gondolata, mint olyan, fel sem ötlött bennem. Finoman szólva sem voltam a helyzet magaslatán, kissé nehezen gyógyultam a betegségből, de szerencsére a március hava nem csak a természet rügyfakadását, hanem az én megújulásomat is magával hozta. Óvatosan, és sokat pihegve ugyan, de újra ráléptem a halfogás girbegurba útjára.
Halbogár Tomi
noszogatott már egy ideje, hogy talán illő lenne megejtenünk az első közös
túránkat valamelyik tó, vagy folyó partján. Nagyon is igaza volt!
Bár a testem
nem igazán kívánta még a didergést hozó kora márciusi, fagyos leheletű, bolond
szelekkel tarkított, sokat sétálós pergetős napot, de a lelkemnek már nagyon
kellett az ilyesfajta gyógyír, így végül igent mondtam.
Hazudnék, ha
azt mondanám magasra tettem a lécet, már ami az elvárásaimat illeti a nappal
kapcsolatban. Szinte előre borítékolható volt, hogy nagyon lassú, kevés akciót
hozó, és jó esetben is max. 1-1 fogott hallal zárul majd az első fekázásunk
Délegyházán. Szó sincs pesszimizmusról! Itt ilyenkor nagyjából ez a realitás.
Nem vagyok próféta, és forgatókönyvíró sem, de az előre vázolt idea végül
bizony igazolást nyert, de ne rohanjunk ennyire előre az időben.
Találka
szokásos módon a Varsában, ha már a kocsma nem lehet nyitva, pedig Istenemre
jól esett volna egy erős, frissen főzött fekete, amíg a napijegyünket töltik.
Talán majd legközelebb…
Hagyományosan
az 1-2-es összekötő környékét céloztuk be kezdésnek…
A remélt, de
kicsit sem várt reggeli zimankó tette a dolgát, alig néhány dobás kellett
csupán hozzá, hogy a felhordott víz dermesztésével a gyűrűk szűkítésébe
kezdjen. Fagytak, ahogyan azt kell!
A délegyházi
tavak soha nem arról voltak híresek, hogy kis átláthatósággal bírnak, ez tény,
de most valami elképesztő mértékben áttetszőek a jelenleg extrán alacsony
vízállással bíró tórendszer tagjai. Kimondva-kimondatlanul már-már akváriumi
körülményekre hajaz a stádium, nem könnyítve ezzel a dolgunkat.
Az összekötő
hídja alatt viszonylag intenzív volt a táplálékhal mozgás, néhány rablás (nem
fekás) is jelezte, hogy talán a megfelelő helyen nyitottuk a reggelt.
Adtunk is időt
a dolognak, rendesen megszórtuk ezt a részt. A grasszáló apróhal alatt kerestük
a nagyszájú kedvenceinket, de csupán egyetlen tilalmas süllő ifjonc csábult el
a texas rigren kelletett rákocskámra. A kapása határozott volt, élesen koppant,
kicsit sem úgy, ahogyan az „amerikai barátaink” szokták ilyentájt. Egyből tudtam,
hogy nem a célhalunk ficánkol a horgon!
Tovább
haladtunk az igencsak urbanizált, stégek által szabdalt vízparton. Sorra
látogatva az előző években rendre halat adó spotok mindegyikét. Finoman szólva
sem túl jó eredménnyel.
Sétánk során, ha elég szemfülesek vagyunk, az ilyenkor megszokott módon szemtanúi lehetünk a csukák nászba állásának.
Ez időben, több beállóban is hűen kísérgetik egymást az alig arasznyi vízben andalgó bugylik.
Jó elidőzni a
„szerelmesek” felett néhány percig, bepillantást nyerve így titokzatos
világukba.
Ahogyan haladunk előre a nap folyamán, egyre-másra fogynak a korábban halat adó részek, és persze ezzel arányosan a lendületünk is igencsak lefelé tendál.
De persze
minden dobásban ott van a fogás lehetősége, és ha egyetlen sansz adódik, azt
igencsak jó lenne megragadni. Azért a koncentrációt nehéz fenntartani egy kvázi
eseménytelen napon, ezt őszintén bevallhatom…
A sokadik stégre lépek fel macskákat megszégyenítő lopakodással, amikor az építmény árnyékos része alól, nem kimondottan riadtan, inkább csak gyanakvóan, egy 5 főből álló feketesügér raj iszkol ki komótos tempóban. Úgy érzem eljött az időm, a lomhán mozgó kompánia elé pöccintem a gumi páncélost, bízva abban, hogy a féltésből fakadó ösztönüktől hajtva versengenek majd a finoman lehulló „ollósért”. Na meg, ahogyan azt Móricka elképzeli… J A csobbanást követően, öten szaladtak nyolc irányba, akkora volta a riadalom ragadozóéknál! J
Igazi cinikus vigyorral a képemen folytattam a buzera pecát…
A stég
legszélén egyensúlyozva szépen el lehet érni egy, a víz fölé nyúló sűrű bokrot.
Mindig rejt a szövevényes ágai között néhány napozó fekuszt. Bár az igazsághoz
hozzá tartozik az is, hogy ezek a halak a passzivitásukról híresek leginkább.
Továbbá, legalább fél méter víz hiányzik a bozót száraz ágairól, ami megint
csak nem túl jó ómen. Végül, csak megdobom…
A bokáig érő
vízben szinte alig merek bele pöccinteni a gumiba, mert félő, hogy kiugrik a
vízből… J
Lassan
elhaladok a jónak vélt résztől, amikor az éppen pihentető fázisban lévő soft
csalit elkezdi nyámnyogni valami. Nehezen parancsolok megálljt a kezemnek, hogy
ne húzzon rá egyből a maszatolásra. Végül három pöci után szakad a cérna, és
csak oda dörgölök neki, de ezzel a lendülettel akkor a luftot ütök, hogy csak na!
Megdöfni
biztosan nem sikerült azt a behemót száját, azt éreztem volna! Ilyenkor, ha
újfent próbálkozunk, gyakorta kapásra ingerelhetőek ismét.
Nem örökérvényű
szabály ez, de végre valami, ami a mai napon pozitívan igazolja önmagát… J
Ugyanis
visszadobtam neki, és Ő megette!!! J
Az első
nyammogást követően már a zsinórt is vinné a kis mohó, az erélyes bevágás pedig
szerencsére jól ül. Csobog-locsog, de végül szerencsére hálóba terelem…
Megmondom őszintén, régen örültem már ennyire megfogott halnak. Hosszú volt ez a pandémiás, kényszerű böjt számomra. Merítésre pont befutott a cimborám is, és ha már ott volt, néhány képpel igyekeztünk is megörökíteni az első közös tavaszi horgászatot. Több, említésre méltó esemény igazából nem történt a hátralévő kis időnkben, én mégis maximálisan elégedett voltam most ezzel az igencsak szerénynek mondható fogási mutatóval is. Végül is azt kaptuk Dél1-től, ami ilyenkor a megszokott tőle.
Egy igazi
hamisítatlan, kora tavaszi, nyögvenyelős, rák recegtetős napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése