2017. január 23., hétfő

Ilyen a paduc



Ilyen a paduc



Megszokott jelenségnek mondható a Dunán, hogy bizonyos szakaszokon egyik évben mondjuk a paduc számít „uralkodónak”, míg a rákövetkező esztendőben ugyanezen faj egyedei, szinte teljesen eltűnnek az adott vízterületről. Helyüket ideiglenesen ugyan, de más, hasonló körülményeket kedvelő halfajok veszik át.
2016 őszén járunk és az éves fogásaimat elemezgetve bizony kimondható, hogy a fővárosi szakasz egyes részein bizony padró invázió alakult ki. Azt gondolom, ez a remek sporthal megérdemel némi figyelmet, hiszen a nemes halak dicsfényében bizony ott vannak ők is szürke eminenciásként a folyók mélyén, és ne felejtsük el, számtalan kellemes órát és horgászélményt köszönhetünk a „cserkeszpaducoknak”.
Mondhatnánk, hogy mivel a paduc az egyik leggyakrabban horogvégre kerülő folyóvízi halunk, nehéz egyértelműen kijelenteni, hogy már-már paduc dömping mutatkozik. Viszont amikor ilyen kirívóan nagy az eltérés az előző idényben megfogott halak számát tekintve az ideihez képest, akkor ezt teljes magabiztossággal kész tényként kezelhetjük…


Rövid ismertető…

Paduc őkelme maga a megtestesített folyóvízi hal.
Testének izmos, hengeres, áramvonalas kialakítása, alsó állású szája, ereje és kitartása mind-mind azt a célt szolgálja, hogy erős áramlású szakaszokon is természetes magabiztossággal boldoguljon. Szívóssága és kitartása kompenzálja azt, hogy évek folyamán sem növekszik gigászi méretűre. Nincsenek nagy igényei, de kedveli az erősebb sodrású oxigénben dús vizeket, valamint a kavicsos, kisebb-nagyobb sziklákkal tarkított medreket.

Egy igazi bestia…
Ha jó helyen és kedvenc csemegéjét kínáljuk neki, viszonylag egyszerű a kapását kicsikarni…
Az igazi próbatételt azonban korántsem ez jelenti.
A villámgyors kapások utáni üres bevágások közel 50%-ért bizony a „végsőhal” a felelős.
Erős porcos szája és annak kialakítása miatt gyakran a kiváló hegyű és minőségű horgok is csak nagy nehézségek árán akadnak kellő biztonsággal.
A sikeresnek vélt akasztás is lehet csupán „pünkösdi királyságú”, hiszen a harc még csak ilyenkor veszi kezdetét… Tökéletesen használja ki testi, valamint a folyó sodrásának erejét. Bizony merítő fölé terelésig nem lehetünk kellőképpen nyugodtak, ugyanis rendkívül trükkös jószág.




Rafinált és minden hájjal megkent ellenfél..
Folyamatos fejrázással igyekszik megszabadulni a szúrós csomagtól.
Ha hagyjuk a mélyben küzdeni, akkor a kövek közé húz és a vékony előkét egy éles víz alatti tárgyon végig húzva, könnyedén elpattintja. A felszíni fárasztás sem a legjobb megoldás, hiszen éktelen nagy ramazulit képes csinálni maga körül. A több méterre álló horgász ruházata is csurom víz lesz a csata végére. A horgot pedig garantáltan kirázza magából a nagy pörgés-forgás következtében. Tehát érdemes fél vízen erőltetni.
A szakirodalom szerint csupán 50 cm körülire növekedhet, és maximálisan 1,5-2 kg az a testsúly, amit elérhet. Ennek ellenére a magyar rekordon kívül, ami valamivel több mint 3 kilogrammot nyom, még jó néhány, bőven kettőn felüli példány is szerepel a listán.
Erejét tekintve igazi gőzmozdony. Tavi pontyokhoz szokott kéznek egy formában lévő kiló körüli „paduszka” fárasztás során kifejtett ereje, akár egy 3 kg pacni ponty erejével is vetekedhet. Csodálatos horgászélményt nyújtva ezzel a rá vadászók számára.





Egész évben kedvelt célhal…

A „stenger” igazi rajhal. Kisebb csoportokba állnak össze, ami rendszerint egyenméretű egyedekből tevődik össze, így együtt kutakodnak táplálék után a felszín alatt. Nagyobb példányok általában csak lemaradozva a csordától kóborolnak.
Ennek akkor van igazán jelentősége, amikor etetésünkre beáll a 40-50 dekás példányok hada, ilyenkor érdemes egy bottal a csalogató anyaggal felszórt terület alá, mellé dobni néhány méterrel, mert az igazán nagy öreg vésett ajkúak ott csaphatóak be.

Horgásszunk a látott halra…
Célzott paducozás reményében érdemes hajnalban kelni, és a pirkadatkor már a vizet kémlelni, hiszen ha ott a padró, akkor meg is mutatja magát. Gyakori és heves ugrások árulják el pontos tartózkodási helyét. Nem kell megijednünk, ha picit bentebb mozognak a halak, ugyanis egy jó etetéssel kicsalhatóak akár 10-15 méterre is, ahol már a sodrás ereje lehetővé teszi a pontos horgászatot. Különösen fontos ez úszós végszerelékeknél.
Aktivitása is változó, de szinte csak a nappali órákban járja a szélvizet. Tavasztól kora őszig a napfelkeltét követő órák, valamint a délután négytől a sötétedés beálltáig a legaktívabbak.
Ahogy hűl a vizeink hőmérséklete, úgy egyre tolódik az aktív időszak, október november környékén már csak a déli, elvétve még napsütötte órák számítanak kiemelkedőnek.

Népszerűségét annak is köszönheti, hogy sok más hallal ellentétben szinte egész évben fogható. Igazi négy évszakos hal. Bár téli megfogásához nagy helyismeret szükségeltetik. A hideg idő beálltával a szokottnál is nagyobb bandába verődik, és együtt keresik fel a folyó mélyebb részeit, nagyobb gödreit.
Kapásra bírható ilyenkor is, azonban a tavaszi, kora nyári vehemenciája és gyorsasága már egyáltalán nem jellemző.





A legelésző paduc…

Gyakran hangzik el ez a kifejezés nem véletlenül, hiszen a paduc azon kevés Magyarországon megtalálható folyóvízi halak közé tartozik, melyek nagy mennyiségben fogyasztanak növényi táplálékot.
Jellegzetes véső alakú szája szinte csont keménységű, ezzel a specifikus „arató” szájjal távolítja el a vízben lévő kövek és sziklák oldalán megtelepedő algákat.
Napsütéses időben és kristály tiszta vízben is gyakran elárulja hollétét.
Ilyenkor ugyanis ezüstös testét félrebillentve a sekély részeken táplálkozás gyanánt tépő mozdulatokat végez. A testén megcsillanó napfény villogása adhat támpontot tartózkodási helyét illetőleg. Bár gyakori jelenségnek számít, bevallom, én csupán egyszer-egyszer láttam hasonlót.
Természetesen emellett, kisebb rákokat, lárvákat is fogyaszt, amiket szintén a vizek alsóbb rétegeiben szedeget.







Horgászata…

A szakirodalom számos módszert kínál megfogásukra.
Kiemelt helyet foglal el ezek közül a legkülönfélébb úszós módszerek használata.
Partról horgászva bolognai bottal, vagy ma már rakós bottal is előszeretettel üldözik őket. Kapásészlelése és a lehető leggyorsabb reakcióidő elérése szempontjából a kézben tartott bot a leghatékonyabb.
Ami viszont hangulatában is kiemelkedik az ismert módszerek közül az nem más, mint a vízben álló kenyérzsákon való úsztatás. Kényelmes székben ülő horgászemberként mindig ámulattal és irigykedve bámulom ezt a misztikus és ősies klasszikus módszert.
Szerencsémre azonban lustább módszerekkel is becsapható, még ha olykor nehezebb is a történet, de mindenképpen élvezetes lehet így is bárki számára.




„havasi paduc” feederen…

Az év nagy részében a márnákat üldözöm… Mély húzós vizeken keresem őket, bajszosok között itt is gyakran beesik egy-egy paduc, de nem számottevően.
Azonban időnként, mint ahogy a mostani időszakban is átbillen a mérleg nyelve. A korábban márnás részeken, számolatlanul jön vésettajkú. Szinte teljesen kiszorítják a bajszosokat.
Normál esetben talán még bosszantó is lehetne a dolog, viszont ha a darabszám mellett a méretek is kiemelkedőnek mondhatóak, akkor már egy percig sem bánom, ha egy fotó erejéig vendégül láthatom őket a marciknak szánt etetésemen.
Fenekező szerelékkel való paducozás során kötelező jellegűnek mondható, hogy csupán egy bot legyen bevetve. Kevés az a villámkezű horgász, aki ha beúszik egy nagyobb raj, akkor akár két boton is úrrá tud lenni egyszerre.
Kezelhetjük őket nem kívánt vendégként is, ilyenkor érdemes az etetőanyag utánpótlást 15-20 percig megszüntetni. A hívatlan társaság csupán addig marad, amíg finom falatokat szedegethetnek a kavicsok közül.
Viszont, ha jó mókát szeretnénk, akkor érdemes élő anyaggal gazdagon megtömött kosarakat ütemesen szórni az éhes hordának.
A márnának szánt keverék ízvilága és alkotóelemei megfelelnek kerek orrú barátainknak is.
Azonban van gyengéje is a kis bitangnak, és ez nem más, mint a kenyér.
Rostán áttört pékárút érdemes hozzá keverni a már elkészült etetőhöz. Így biztosak lehetünk a sikerben.
A mennyiségre azonban kínosan ügyeljünk. Túlzásba nem szabad esnünk ugyanis a túlzott mennyiségű kenyér nagyon kikönnyíti a csalogató anyagot, amit a víz így villámgyorsan elmoshat.
Úsztatásnál gyakran használnak kenyérrózsát csaliként, viszont ez a feeder módszereken nem annyira praktikus. A fixen tartott szerelékről a folyó ereje hamar letépi a puha, kevésbé horogálló csalit.
Amennyiben étvágyuknál vannak, akkor nem mondanám őket a szerelékre kimondottan érzékeny fajnak. Ennek ellenére én személy szerint kedvelem a vékony húsú tűhegyes 12-14 -es méretű horgokat. Érdemes hosszabb szárú fajták közül szemezgetni. Mindezt fluorocarbon előkére kötve alkalmazni. Pálcák közül messziről kerüljük a puha lágy botokat. Sokat javít gyorsaságunkon egy feszes erős folyóvízi feeder.
Hosszú előke használata fontosabb, mint bármelyik dunai uszonyos sikeres megfogásához.
Rövidebb 40-50 cm előkénél garantáltan rontjuk a statisztikánkat…legyünk bátrak és méter feletti akár 120 cm-es madzagot is köthetünk.
Csupán néhány szabályt kell betartanunk és az erőfeszítéseink hamarabb megtérülnek, mint gondolnánk.
A Duna bővelkedik fehér halakban, gyönyörű mohos lapát dévérek, színpompás jászok, szemtelenkedő szilvaorrúak tarkítják általában a finomszerelékes pecások zsákmányát.
Azonban, nagy egyedszámának és küzdeni tudásának köszönhetően és mivel a legtöbb folyónkban szinte mindenhol jelen van, legkedveltebb célhal mindig is a vésett ajkú paduc marad. Érdemes próbálkozni.