Ha domolykó, akkor nekem Ipoly… Ez a két szó teljesen összefonódott az
elmúlt időkben számomra.
Azonban hőn szeretett határfolyóm a tavasz folyamán több alkalommal is
megmutatta, milyen is ott egy ínséges peca. Egy darabig el is ment a kedvem
tőle… Aztán, ahogy futottunk bele a nyárba, egyre nagyobb vágyat éreztem
egy-egy vízben gázolós cserkeléshez. Sértettségem határtalan tud lenni, ezért
hátat fordítva az Ipoly kanyarulatainak, felfedező útra indultam.
Nem keresgéltem sokat… Számomra a legideálisabb választás csakis a
Zagyva lehet. Csalogató a távolabbi megyék vizeinek halbősége, de a mindenkori távolság
komoly tényező számomra. A Zagyva pedig jószerivel itt folydogál a
„szomszédban”.
Meseszép...
Próbáltam némi infót begyűjteni legalább arról, hogy melyik szakaszt
érdemes vallatni, ha esetleg domira fáj a fogam, de nem egyszerű.
Instás cimborám, Torpis Tomi „őshonos Zagyvás” és megszállott domolykó fun…
Sokat beszélgettem vele, így a terület, ahol kísérleteznék, minden egyes
üzenetváltás után egyre jobban körvonalazódott… Nyilván nem kérhettem el tőle
elsőre, hol is fogja azokat a csodás jószágokat, amikkel rendre ékeskedik az
Instagram világában. :-)
Valószínű, nem is mondta volna el!!! :-)
Így aztán igencsak nagy terület maradt, amit felkutathatok magamnak.
Google térkép a barátom, így azon mustráltam az alkalmasnak vélt helyeket. Elsősorban,
hogy melyik részeket tudom megközelíteni kocsival, merthogy itt a gáton tiltott
a gépjármű használat… Szóval közel is legyen, parkolni is lehessen, a víz is
legyen elég, de ne túl sok, plusz még domik is lakják szép számmal! Nahhhh
szóval fel volt adva a lecke…. :-)
Bár az igazi gond inkább a mindösszesen 1000 Ft-os napijegy beszerzése…
Online nem lehet venni csak évest (nem is értem miért??!!).
A környékbeli horgászboltokban pedig egész egyszerűen nem lehetett
hozzájutni szinte a nyári hónapok kezdetéig (szintén nem értem).
De most végre kapható a zsuga, szóval kezdődhet a móka.
3/1
Reggel 8-kor már ott toporgok a horgászbolt ajtaja előtt és talpig
lázban várom, hogy végre papírral a kezemben rohanhassak a partra.
Mire okmányok a zsebben, kocsi a kívánt helyen, én beöltözve a mellesben
belépek a folyóba, majdnem 9 óra van. Ezzel csak az a gond, hogy a fejesek
ilyenkor már nagyon nem aktívak, és hogy javában tombol a kánikula, hiszen mára
is közel 36 fokot ígértek.
Mindezek ellenére az első 5 percben úgy éreztem magam, mintha az ígéret
földjére érkeztem volna.
Ahogy kászálódok be a vízbe, miután az embermagasságú csalánmezővel is
megküzdöttem, egy a zörgésre megriadt termetes domolykó úszik ki a szemközti
part alól, jól látszódott a kristálytiszta vízben.
Ahogy beálltam a kis folyócska közepére még egyszer átnéztem, hogy
minden a helyén, telefonok vízhatlan környezetben vannak-e, felszerelés
rendben. Minden OK!
Dolgom végeztével felnézek és mit látnak szemeim, hogy egy az előző
fizimiskájúhoz hasonló ragadozó közeledik
felém, majd tőlem pár méterre megáll… lélegzet visszafojtva nézem pár
másodpercig, majd mikor megmozdulok hirtelen elillan… Van itt hal kérem…
Nyári időszakról lévén szó, a jól bevált felszíni csalikkal indítok, ha
az Ipolyon jó, akkor itt is működnie kell…
A keskeny Zagyva...
Talán az 5-ik loccsanás hallható, ahogy a zéró vizet fog, amikor bődületes
kapásom érkezik, ami látványban és érzetre is olyan ’beszabehu’! :-) Sikeres akadás után azonnal
rongyol a nádba, próbálom irányítani, de elsőre bevágtat a gazba… Szerencsémre,
amilyen könnyedén bement, úgy távozott is, így ismét teljes a kontakt. Tart ez
még legalább 3 másodpercig, majd kipattan a csali a szájából…
Mindezek ellenére ekkor még nem izgatott különösebben ez az elvesztett
hal, hiszen úgy festett jókor vagyok jó helyen, lesz itt még esemény bőven. Mi
baj lehet, ugye?! :-)
Na, aztán kiderült, hogy mégsem vagyok annyira jó részen, ugyanis kb. ez
az 50 méter volt a „jó”, értsd úgy, hogy megfelelő mélységű rész, ahol voltak
is halak. Ezt onnan tudom, hogy a következő néhány órát azzal töltöttem, hogy
csak mentem előre rendületlenül és vártam, hogy legyen ismét vízbő szakasz.
A rafináltság az volt a dologban, hogy mire elhatároztam, hogy ’na jó, kimegyek’,
addigra mindig jött egy kis mélyülés, ami reményt adott a további meneteléshez.
Ez amolyan Zagyvás délibáb volt!!! :-)
Persze azért sikerült néhány pikkelyest elcsípni közben, nem unatkoztam
teljesen…
Viszont érdekes módon zéró merülésű csalira nem volt több érdeklődőm…
és a nagyobb csalik is hidegen hagyták őket. Az egészen kicsi méret volt a
nyerő…
Yo-Zuri Aile Goby...
Egyszer csak meguntam a dolgot és egy őzcsapáson kievickéltem vissza a
gátra.
Séta a kocsihoz a perzselő napon, sehol egy árnyék, kész passió volt.
Otthon kinéztem magamnak egy másik szakaszt is, amit már az autóban
pihegve veszek célba.
Sok mesélnivalóm itt sincs, jött pár apróság, de kicsit sem az a méret,
amit indulás előtt gondoltam vagy reméltem. Egy gyors kaja és frissítő után már
a harmadik pályán csobbanok a vízbe, az előző helyekhez képest ez klasszisokkal
mélyebb, kicsit szélesebb rész is. Látom benne a lehetőséget.
Újult erővel, koncentráltan ejtegetem a csalikat és húzom a növényzet
szélében.
Meglepetésvendégem akad egy kis kolbászka csuka személyében. Feldobta a
napomat a vehemens kis tigris. Elég változatos itt a meder, figyelnem kell
minden lépésre, mert sok esetben merülhetnék el néhány nagyobb gödör
jóvoltából…
Egy hídhoz érve megpihenek a jóleső árnyékban. Lassan 3 óra, nem tudom
kibírom-e ebben a hőségben estig, ugyanis eléggé szívja az energiáimat a
tikkasztó meleg.
Végül erőt veszek magamon és újból vízre szállok…
Gyors egymásutánban leszedek két egyenméretű domit a pályáról. A
második azonban csúnyán megtréfál.
Addig-addig vergődik, míg a szabadon lévő 3-ast csak belehúzza az
ujjamba… Mondanom sem kell, milyen csodás érzés volt a köröm alá szaladt horog,
miközben a hal még rázta magát a másikon.
Őt végül hamar megszabadítom, aztán veszem csak jobban szemügyre hányadán
állok a hegyes „vas”darabbal.
Nem volt kellemes...
Visszavonulok a híd takarásába, ott leszerelkezek és gondolkozom,
hogyan szabaduljak tőle.
Fogóval próbálom áthúzni a bőrön, hogy ott elcsípjem vagy legalább
lenyomjam a szakállát, hogy ki tudjam húzni. Persze annyira hülye helyen van,
hogy esélyem sincsen rá.
Próbálom forgatni a fogóval és közben csikorgatom a fogaimat a
fájdalomtól.
Az asszony közben írt és elzavart (volna) a helyi ügyeletre…
De mondom, biztos 1000-en vannak, tuti nem várok, meg hát fasza gyerek
vagyok, én bizony kiszedem magamból… :-)
Úgy is lett!!! :-)
Ráharaptam a merítő nyelére (legalább kellett azt is használnom végre
ma :-)), aztán kicsit
sziszegve, de csak kihúztam magamból és szerencsére nem szakított, szóval pár
csepp vér meg néhány napig tartó fájdalom és le is zárult a történet.
Irány vissza a folyó, majd az gyógyír lesz a sebeimre…:-)
Végül is ez az etap a szúrós malőrt leszámítva, nem is volt olyan
rossz… Pörgős kis peca alakult ki.
Nem nagyok, de volt benne pár mutatósabb darab is.
Viszont elfáradtam, hazamegyek!!! :-)
Nem számítottam elsőre bomba pecára egy totál vadidegen vízen. Végül olyan
kis átlagos vagy picit aláértékelt első alkalom volt ez. Na, de majd
legközelebb…:-)
3/2
Jöhet a második felvonás. Nem sokáig bírtam a dolgot, ugyanis alig 3
nap elteltével hajnalban már ismét úton voltan a Zagyvára. Igen, hajnalban!
Ugyanis úgy döntöttem, megyek annyit még idén, hogy a potom 11.000 Ft-os éves
engedély ára is megtérüljön! Vagy, ha mást nem is, azt legalább elértem, hogy
nem kell lemondanom a kora reggeli órák mozgalmasabbnak vélt időszakáról a
napijegy macerás beszerzése miatt.
Nyilvánvalóan azon a szakaszon kezdtem, ahol múltkor a délutáni órák
próbálkozása gyümölcsöző volt. Szóval még éppenhogy csak pirkadt, mikor derékig
merülve léptem bele a Zagyva felett sejtelmesen kavargó, ködszerű lepel alatt
zubogó folyóba. Rendkívüli élmény!
Halkan, nesztelenül lopakodtam előre folyásnak felfelé. A víz
áttetszősége közel sem azonos azzal, ami a múltkor fogadott. Nem volt koszos,
csak picit szemcsés jellegű, mintha valaki előttem néhány méterrel haladna és
kavarná fel az iszapot. Gyorsan úgy is döntök, picit nagyobb, élénk színű,
csörgős, és baromi jól verető csalival nyitok. Serényen szórom a két partoldalt
és gyakran beváltok a középső részre is. Az első műhal utánzat nem volt nyerő,
így néhány dobásonként kerültek kapocsba az újabb próbálkozók. Míg végre
megtört a jég…
Beesett az első kis ragadozó...
Aztán, mint mikor egy üzlet beindul, varázsütésre elkezdték ütni-vágni
a wobblereket.
Mire végigjártam a kiszemelt területet addigra tízen darabot sikerült
kézbe venni… most sem a giga méret, de ezekkel már jól elvoltam.
Már csak a
nagy hiányzik!
Mára nem készültem igazán B tervvel! Ennek az az egyszerű oka, hogy
Tamás személyében a délelőtt második felében „gájdolt” horgászathoz volt
szerencsém.
Említettem már, hogy igazi szakértője a helyi domiknak. Persze nem is
szarral gurigázik, nem azt a méretet húzza, mint én mostanában. :-)
Tomi pár szebb hala!!! Természetesen Fatbite-ra.... :-)
10 óra magasságában futunk össze, pár ismerkedős mondat, hiszen első
személyes találkozásunk! :-)
Sajnos kicsit panaszos a mondandója! Elmondása szerint nem adja igazán
a „nagyjait” a hisztis folyó.
Az okát Ő sem érti igazán. Viszont ígéretet tesz, hogy ebben a mai 3
órában, amit velem tud tölteni, megpróbál hozzásegíteni ahhoz a minden
mértékegységben tekintélyes halhoz, amit szeretnék megfogni. Hamar
megnyugtattam, hogy akkor sem dől össze a világ, ha nem ma jön a Jackpot. :-)
Autóba ültünk és a farlámpáját követve kullancsként tapadva rá,
kanyarogtunk ki a városból mindenféle poros utakon. Egy helyen aztán leparkolva,
kellemesnek véletlenül sem mondható menetelésbe kezdünk a szikkadt gát
vadvirággal szegélyezett betonborításán.
Cirka másfél kilométer múlva letértünk
a vízhez. Elsőre is jól látszott, merőben más helyen járunk, mint ahol korábban
keresgéltem. A bokáig vagy netán fél derékig érő víznek nyoma sincs. Első
lépések után rendesen kapaszkodni kellett az oldalnövényzet szúrós markolatú
száraiba, hogy be ne csússzunk a meder közepére, ahol komoly sanszunk adódhat a
teljes merülésre is.
Hamar leszögezi, később normalizálódik a dolog, nem kell ennyire
figyelni majd, hogy mikor hová lépünk. Ami meg rizikósabb azt meg ismeri, és
szépen kikerüljük. :-)
Kicsit tartottam tőle, miként boldogulunk majd ketten egymás mellett
egy ilyen keskeny vízi ösvényen. De elég jól megoldottuk az adott szituációt. A
dobásaink a szűk helyek és az egyre fokozódó szél dacára is remek helyre
érkeztek. Ennek ellenére az eredmény mélyen alulmúlta a várakozásainkat. 1-1
siheder csábult el csupán a vezetési technikánkra.
Tomi "gájdol"... :-)
Kísérőm szabadkozni próbál, a mondjuk ki: kudarc okán, de én csak
nevetek a dolgon. Majd rögvest nyugtatni próbálom, hogy nyilván szeretnék
igazán testes példányt lépre csalni, de egy percig sem gondoltam komolyan,
hogy egy mostanában szűkmarkú folyó egyszer csak bőségszaruvá válik, csak azért
mert néhány kilométert feljebb autókáztunk. Szóval, no para! :-)
Megköszönöm a vendéglátását, a tanácsait és utolsó mondatok egyikén
érdeklődök, hogy a közeli városban hol találok esetleg valamit, ahol pár jó
falattal feltankolhatom az éhesen korholó gyomromat?!
Szieszta következik! Miután az energiaháztartás üzemanyagait magamhoz
vettem, kerestem egy szellős, jó árnyékos helyet, ahol az autóban cirka egy
órácskát aludhattam! :-)
Istenemre mondom, eszméletlen jól esett…
Úgy terveztem, kicsit hagyom pihenni azt a részt, amit közösen jártunk
be. Visszamegyek a reggeli fogások színterére, majd később visszatérek egyedül
a bemutatott területre!
Mivel a gázlós pergetés nem igazán társastánc, magányomban mindenféle
beszéd nélkül hatékonyabb tudok lenni. Gondolatnak jó volt! Pihenést követően a
korai „hadszíntéren” begyűjtöttem még két szebbecske fejest… A szokottnál
gyorsabban, már-már sietősen haladtam át az ismert nyomvonalon.
Ugyanis fejben már a közösen megjárt rész látképe kavargott.
Életérzés... Westin W4 Lightstick igazi társ az ilyen pecákhoz...
Szélsebesen, sovány malacvágtában érkezem a kiindulási pontra és ugrok
azonnal a habokba.
Ha az előzőekben azt mondtam, elég haloványra sikerült a
„tárlatvezetéses”szakasz, akkor most meg kimondottan SZAR volt!!! :-) Nincs rá jobb szó!
Egyetlen ütés nélkül masíroztam végig, minden trükköt és fortélyt bevetve! :-) Most fogyott el a „játszókám”, elég volt, hazamegyek!!!
3/3
Ha van még lelkierőtök olvasni, akkor elmondom a 3-ik próbálkozásom
krónikáját is! :-)
Ha nem, akkor köszi, hogy benéztél, gyere máskor is! :-)
A kora hajnali indulás megint stimmel. A Zagyva most is, mint mindig, csodálatos.
Nem akartam „helyi idegenvezetőmet” zaklatni, így magam kerestem újabb
meghódítható területeket, hol máshol, mint a Google térképen. Végül jó
gondolatmenetem megerősítést nyert, ugyanis indulást megelőző este pontosan annak
a helynek küldte el a GPS koordinátáit Tomi segítségül (ezúton is köszönöm),
amit én is kinéztem indulási pontnak. :-)
Az érkezés menetrendszerű, azonban az első pár jelenetsor, ami a
vízparton ért, nem volt éppen zökkenőmentes. Bemásztam a vízbe és azonnal
nyújtani kellett a lábaimat lefelé, hogy azok biztos talajt fogjanak.
Pipiskedve tettem meg az első métereket és úgy festett, jó úton járok, nem lesz
merülés, mert a következő lépések után egyre kevesebb százalékát lepi el a
testemnek a víz.
Elkiabáltam!!!
Belecsúsztam egy pofás mélységű gödörbe, ahol kb. a fejem búbjáig
merültem.
Megmarkoltam egy köteg nádat és azok segítségével vonszoltam magam
szárazra! Komikus jelenet lehetett. Nekem azonban nem volt kedvem annyira
vihorászni akkor.
Az egy hete tartó hidegfront miatt eléggé visszahűlt a folyó vize és a
levegő hőmérséklete is 11 fokot mutatott még reggel a kocsiban.
Sebaj, van váltóruha! Kiborítottam a vizet a mellesből, levettem a nedves göncöket és csontig fagyva újrakezdtem az egészet, csak 50-100 méterrel
feljebb. Jahh közben a kocsi csomagtartója is úgy gondolta, itt lenne az ideje
guillotine- ként lecsapni a fejemre, sajgó puklit nyomva a nagy búrámra.
Ez nem az én reggelem eddig.
Ez nem az én reggelem eddig.
Nyilván a melles belülről minden volt, csak épp száraz nem, így villámgyorsan
vizesedett az új ruha is rajtam. Hamar elillant a komfort!
Határozott céllal jöttem ma! Vagy nagy domolykót fogok, vagy semmit!
Szűkített arzenállal indultam ma bevetésre, csak nagy, 5 cm és annál
nagyobb csalik lapultak a melltáskám réseiben. Mivel eddig finoman szólva sem
az a méret jelentkezett az elmúlt próbázások alkalmával, amit most remélek, így
az esetleges betli lehetősége is benne volt a levegőben. Sebaj!
Egy jó ideje szedem a lábaimat a változatosnak mondható mederben, de
semmi…
Kicsit kezdem ostorozni is magam, hogy minek játszom az eszem azzal,
hogy a kisebb csalikat likvidálom a dobozból… Amikor végre valahára beugrik a
nap első hala! Nem is akármilyen!
Egy igazi Zagyvás dagadék személyében! :-)
Nem mondanám, hogy baromi nagyot küzdött, viszonylag könnyedén tereltem
az oldalamon fityegő merítő felé.
Olyan gyorsasággal öntött el boldogság, mikor végre kézbe vehettem,
mint reggel a hűsítő, nem várt zuhany! :-)
Malacka...
(Tominak a legtöbb böszme méretű domolykóját a Westin Fatbite adja). Nálam
is igazi Joker csali.
Sok szép halat adott már nehéz napokon, és most is hozta a kötelezőt!
Természetesen marad továbbra is a kapocsban, ha már ilyen gyönyörű
vadvízi halak hordják vissza miután eldobom.
Csörög, zörög, ahogy kell...
A következőre sem kell sokat várnom, előttem egy jó 20 méterre van egy
nagyon szuper összeszűkülés, ami nádkiszögellésbe csúcsosodik ki. Igyekszem
olyan távra lopakodni, hogy a cranket néhány méterrel az adott hely mögé tudjam
juttatni. Más vizeken egy zérót pöttyintenék közvetlenül a csücsökbe, és ha
lakik ott valaki, azonnal le is venné. Itt azonban nem így működnek a dolgok.
Nagyjából hidegen hagyja őket a vízbe csobbanó, könnyedén megszerezhető táplálék
lehetősége. Nem mondom, hogy az elmúlt 3 alkalommal nem volt felszíni kapásom
és persze fogtam is beesőre, de nagyon elenyésző. Eleve a kicsikart akciók
száma kevés, és az így sikeresen megfogott halak mennyiségéről pedig ne is ejtsünk szót
inkább. Érthetetlen számomra! Az ok lehetne az, hogy nincsenek víz fölé magasodó
fák, viszont így is több méter magas a partot szegélyező növényzet, amit nagy
létszámban lakják a legkülönbözőbb rovarok. Nyilván onnan is potyognak szép
számmal befelé. Ezeket mégsem érdekli! Na, de elkalandoztam! :-)
Így sose lesz vége a storynak! :-)
Szóval a túldobott csali a cél, amit a kis átjáróban elhúzva kimozdítom
az ott lakót…
A gondolatmenet megint szép, vágyat azonban nem okoz a vélt területfoglalóban,
hogy megtámadja… elsőre.
Viszont ha rafkós öreg, meg még finnyázik is egy kicsit, akkor talán
majd másodjára.
Legközelebb azonban már lóvá teszi a csörgős, fancsali képű, sügérmintás
faragvány.
Robban a víz és ez végre megmutatja mi fán terem a Zagyvás virtus… :-)
Mint egy buldózer rombol bele mindenbe, amibe csak lehet. Elég hosszú
pórázon közlekedik, így nehézkes ellentartani neki. De a körülményekhez képest
egész jól terelgetem…
Végül, a tőlem alig 2 méterre lévő, sűrű dzsungelbe csak belerohan és
fenn is akad…
Szerencsémre gyorsan kapcsolok, és már ugrok is érte. Vakon nyúlok rá,
de szinte koppra tarkófogást pozícionálok. Végül a kusza flórával együtt emelem
ki a felszín alól.
Pompás darab ez is…
Készítek néhány képet róla is, bár otthon derült ki, hogy a fotók nagy része használhatatlan egy új fotós vízálló tok miatt. Bloaaaa...
Nahh, most ezután az következik, hogy úgy délután 1-ig az előző két
jelenetsor legalább egy tucatszor megismétlődött, igaz más-más adottságú
delikvensekkel. Volt köztük olyan méret, amire igazán büszke lehetek, és persze
akadt néhány olyan, amit sose értek mit gondol magáról, mikor megtámad egy 5,5
cm-es csalit! :-) Viszont tényleg nem mesélem tovább, mert már így is baromi
sok a karakter… Ígérem, többet nem csinálok ilyet, hogy 3 peca történetét
próbálom egy bejegyzésbe beletuszkolni! A lényeg, hogy ha nem jártál a Zagyván,
akkor nosza rajta, mert csodálatos, ámbár szeszélyes is, de hát a vad
vizeket mi pontosan ezért szeretjük! Szevasztok!
Jó lett! Bírtam volna még több karaktert is! 😉🤝
VálaszTörlésKöszi Pisti:-) Csodálom a kitartásod! :-)
TörlésSzia, milyen zsinórt használtál a pecához? Előke volt?
VálaszTörlésSzia. 0.10 nano elé 0.26 fluorocarbon.
TörlésUhhh...ez jó volt nagyon. Remek kèpek, profi munka! 👍 Na meg reklàm is alig van benne...😉🤣
VálaszTörlésKöszönöm Barna! És a kritikát is!😉Egy ideje vannak efféle kötelezettségeim is, remélem ettől függetlenül néha ellátogatsz az oldalra továbbra is?! 😀
VálaszTörlésFaja halak, nagyon jó törtènet. Fèlek a reklàm viszont letèrìthet az útról, mint oly sokakat eddig..
VálaszTörlésMaradj aki vagy! Ez a legfontosabb!
Köszi a bejegyzèst
Szia Csabi! Köszönöm,hogy olvastál!🤗 Kár lenne előre magyarázkodni és ígérgetni, hogy így lesz vagy úgy lesz! Az idő majd választ ad mindenre...
TörlésA képek, meg a sztori ismét üt. Talán kicsit több aktív link és a Westin márka többször leírva jobban feldobta volna. :D Ne érts félre, de Haldorádós lett. Itt azt hiszem érvényes a kevesebb néha több. :D
VálaszTörlésSzia Zsolt! Vártalak!😀 Köszönöm az észrevételt és persze a pozitív kritikát is! A jövőben igyekszek majd egyensúlyt tartani, hogy mindenkinek megfeleljek! 👍
TörlésNem kell mindenkinek megfelelned. ;)
TörlésMintha lehetne...😂😂😂
Törlés