2015. június 21., vasárnap

Ősz, Duna és persze márnák...


Ugyan, az az elmélet már régóta megdőlt, hogy csak és kizárólag ősszel foghatóak a Duna vad harcosai. Azonban sokan mégis kizárólag ilyenkor veszik célkeresztbe őkelméket. Azt persze nem tagadom, hogy lényegesen könnyebb ilyenkor becsapni őket és az év leg élménydúsabb pecai ilyenkor várnak ránk. Amennyiben szép hosszú vénasszonyok nyarában van részünk, akkor, ha tehetjük, ne szalasszunk el egyettlen napot vagy lehetőséget sem, hogy kedvenc szenvedélyünknek hódoljunk a Duna kövezésein, vagy éppen sóderos szakaszain.



November havában járunk már és a vasmarkú tél közeledte erősen éreztei hatását. Éjszakánként bizony már a mínuszoké a főszerep és hiába a nappalok szikrázó napsütése hiszen a gyengélkedő nap erej már nem sok meleget ad a hűvös széltől kipirosodott arcunknak. A természet is aludni készül már, a lecsupaszodott agakon fekete madársereg érces károgása az elmúlás hangjaként vízhangzik a messzeségben. A folyó viszont még nagyon is aktív életet él! Lakói igyekeznek kellő mennyiségű tápanyagot raktározni szervezetükben a hosszú hideg hónapokra.Tehát javában zajlik, az úgynevezett nagy zabálás, amit mi horgászok ha tehteünk, akkor igyekezzünk kihasználni.


Viszonylag komor klasszikus késő őszi idő virradt ránk, a felhők mögött megbújó nap még alig bukott át a horizonton, mikor spicceinket már feszítette a Duna rohanó, ellentmondást nem tűrő ereje.
Rezső barátommal tele reménnyel és kellő elszántsággal vágtunk neki a mai pecának. Szükségünk is volt erre hisz sajnos a fényváltást követő időszakban kis híján a legapróbb érdeklödés nélkül múlattuk az időt. Természetesen ez is az évszaknak megfelelően alakult, hisz ilyenkor leginkább a délelötti és kora délutáni időszak az ami kifejezetten halbőnek mondható. Valamint az etetésre beálló halaknak is jóval  több időre van szükségük mivel a keszegfélék apraja már "elült" nincs aki felhívja a figyelmet a terített asztalra. Biztosak voltunk benne, hogy csalódnunk nem kell majd! Számos forgás és ugrás adott visszajelzést arról bizony jó helyen ülünk. Tehát vélhetően előbb vagy utóbb beérik az etetés és elhúzza a spicceinket néhány marci.


A taktika...

A peca megkezdésekor úgy döntöttünk, hogy mindketten más és más távon keressük majd a halakat és amelyikünk eredményesebbenk bizonyul, ahhoz igazodva alkalmazkodik a másik. Barátom szinte vészesen közel, a kövezés vége alá horgászott én pedig valamivel beljebb 18-20 méterre kezdtem szórni a kiakasztott zsinórklipszel a nehéz 5 oz kosarakat, megtömve minden földi jóval. Bőven készültünk etetőanyaggal, hiszen nem elég ide vonzani a halakat, helyben is kell tudni őket tartani, mert csupán addig maradnak még az etetőanyag utánpótlás forrása el nem apad. A hideg víz ellenére kezdésnek nem az ilyenkor fogósabb édes ízhatású, sötét etető került bekeverésre nálam, hanem a jóval világosabb színű, sós és sajtos ízekben domináló keverék. Mindezt kellő képpen megnehezítettük barna agyaggal. 3kg kajához legalább 2kg nehezítőanyagot használtunk fel. Ebből  keverékből természetesen nem maradhat el a lehülő vizek legfontosabb csalogató anyag a nagy mennyiségű csontkukac. Fejenként ilyenkor legalább 1,5 liter kerül felhasználásra. A nyári meleg vizekkel ellentétben, ilyenkor nem az apró keszegfélék tápláléka lesz, hanem célzottan a márnák megfogásához tesz jó szolgálatot.




Ha egyszer egy üzlet beindul...

Alig egy óra eseménytelenséget egy, a semmiből érkező bődületes kapás törte meg. Rezső "lába alá" bedobott szerelékre érkezett a dühödt harcos. Nagyon szép küzedelem vette kezdetét pont olyan, mint amit ember fia el tud képzelni, ha Dunai márnák harcáról esik szó. Tehát az a mindent bevetős, sodrásnak felfelé úszós, töbször kitörős, kövek közé befejelős történet. Egyszóval maga az álom! Viszont, ügyes, rutinos horgászról lévén szó, magasra tartott bottal ügyesen terlgette ellenfelét, míg végül sikerült merítő fölé húzni. Néhány fotót követően természetesen egy farokcsapással búcsútintve, ismét a rohanó folyó mélye felé vette az irányt.



Ezt követően beindultak az események egymást váltva húztuk a szebbnél szebb halakat. Gyakran pedig egyszerre történő fárasztások fűszerezték a katarzis élményt. A nagy egyedszámú csorda jó időre letáborozott elénk és látszólag tetszett nekik a felkínált eleség. A márnasereg közé be esett egy két vésettajkú paduc is de nem ám az aprajából, hanem ami már a Dunán is megsüvegelendőnek számít.





Rendkívűl eseménydúsan telt a délelöttünk nem volt szükség a szerelékünk legcsekélyebb finomítására, vagy az etető anyag variálására sem. A halak ott voltak és mohóna felvettek mindent amit eléjük raktunk.

Következett a délutáni előadás...

Az ilyen napokra mondják azt, hogy adakozó kedvében van az "öreg hölgy"és valóban!
Kapásaink sűrűsége és halaink harcikedve a későbbiekben sem csökkent.
Az év ezen időszakában már nem kell az etetés alatt, felett keresni a nagyobb márnákat.
Ugyanis az apróhalak hiányában nagyobb eséllyel hozzáférnek az esetenként magányosan keresgélő termetesebb márnák is a felcsalizott horgainkhoz.
A halak olyan szinten beálltak a kialakított folyosóra, hogy olykor a kosár még be sem állt szinte a kezünkből tépték ki a botot a fenevadak.
Sokat elmond az a tény is hogy külön-külön távon, különböző hosszúságú előkével és ízvilágában sem egyforma etetőanyaggal is közel azonos számban csavarták le spicceinket a halak. Egy szóval szinte minden mindegy volt nekik ezen a napon.




A novemberi napok már igencsak rövidülneképp ezért hamar utolér minket az éjszaka sötéte. Lassacskán a mögöttünk húzódó gátoldal teteje alá bukik a megfáradt nap. Ezzel egyidejüleg a hőmérséklet is hírtelen zuhanni, kezd valamint a kapások száma is is drasztikusan elkezdett csökkenni. Ezért egy csodás nap lezárásaként még a "kilépő" halak megfogásán fáradoztunk. Igyekeztünk a szögletes kosár belsejébe rengeteg csontit tömni, amiből a medrfenékre érve géppuska golyóként repkednek ki annak belsejéből az apró nyüvek. A környékben ólálkodó halak nem tudnak ellenállni ennek a jelenségnek és szinte azonnal leverik a csalit. Az így léprecsalt bucsú halaink megfogását követően, egy remek nap után a hazaút mellett tettük le a voksunkat. Valahol a lelkünk mélyén tudtuk, ebben az esztendőben már szinte biztosra vehető, hogy nem lessz ilyen csodálatos és nagyszerű pecában részünk...KÖSZÖNJÜK DUNA :-)